Ezt amikor először láttam behaltam rajta...nagyon jóóóó:-) Fox, mit tennél ezzel a kisfiúval??:-)

Fox úr, pillantson már rá a telefonja kijelzőjére:-)

Lényegében ez is csak egy szolgáltatás:-))

Jaaaaaaaaaa, hogy ez 5 ügy és mindig más volt az elkövető…….aham, így már értem…a választ…legalább… :-))

Na, ki a tettes? Mert látom megvan a megfejtés, de azt sem értem:-) :-(

mentol

Ő Budás...:-))

Különben meg ha jobban belegondolunk, ők, ott, az egészségügyben, szintén csak emberek. Úgy, ahogy mi itt a taxiban. Mindennek megvan az ára. Ülök egykedvűen a kocsiban és várom a kedvest már vagy 20 perce. Nem is reklamáltam, nem érdekelt. Olyan rossz napom volt, hogy csak na. Minden ellenem volt a jelzőlámpáktól kezdve, az időjárásig, szóval minden. Eddig 2 címen megégtem, de amelyiken utaztunk, az is könnyen felejthető volt összegileg. Na, szóval várok a kedvesre, egykedvűen bámulok ki a fejemből, várom sorsom beteljesedését. Látom jön ám…persze a kezében ilyen sporttáskával. - Nyissuk ki a csomagtartót! – kiabált már messziről. De jó, egy táska miatt, ami szép kényelmesen elférne a hátsó ülésen, most szállhatok ki. Nagy nehezen kiszállok, mormolok valami jó estét félét, majd kelletlenül kinyitom a csomagtartót. Ő levágja a táskát a kocsi mögé és már robog is vissza a házba, közben még odamondja: - Van még csomag! Nagyon örülök, zsörtölődtem magamban. Gondolkodtam rajta, hogy bekapcsolom az órát, mert kiszállva elfelejtettem, de aztán nem volt kedvem visszaszambázni és bekapcsolni. Behelyezem a csomiba a táskát, majd a távolba révedve vártam emberem a következő csomagjával. Jött is nagy lelkesen, nem szól semmit, csak lihegett és letette már megint a kocsi mögé a cuccát. Majd a hordár bebakolja – morogtam magamban – biztos a másik utcába megyünk…ennek tipikusan olyan feje van. - Van elég benzine? – Kérdezett rá, amikor a következő csomaggal érkezett meg. Hirtelen furcsa érzésem lett. Pupillám kitágult, a szívem gyorsabban kezdett verni, a testhőmérsékletem gyorsan megemelkedett. - Attól függ, hogy milyen messzire megyünk. – válaszoltam, közben gyorsan nyúltam a csomagért, még mielőtt ledobná azt a helyes kis táskát a poros aszfaltra. - Több címre is kell még menni, majd a végén megyünk Agárdra. - Kb. 220 kilométerig elég az üzemanyagom. – közöltem vele az örömhírt, miközben robogtam be vele a házba, hogy segítsek neki, nehogy még a végén megemelje magát itt nekem. Kifelé a kezeimben 3 táskával azon merengtem hogy: Mindenki kurva, csak más a tarifánk.

Ákos a zárójelentésre vár és mehet haza. Folyt majd ő:-)

Van saját esetem is ilyen, ha érdekel leirom azt is. (én még élek) Szerintem van egy olyan érzésem hogy ennyivel is meggyőzted:-)