...és mi az örömöd oka?

Nézd, segíteni nem tudunk, pedig mi magunk sem szeretjük az ilyen elintézési formát. Az oka a nem segítségnek nem feltétlen a nemakarás, hanem amint apuka is alattam leírta, így szinte beazonosíthatatlan a kolléga ennyi adatból. Egy esély lenne, ha utána elmeséli a droszton és valaki szól innen neki, hogy hahóóó, keresnek.

Egy taxis sokszor kerül kellemetlen szituációba...

:-DDDD

Figyelj, nyugdíjas bérlet nincs?:-))

Toma megint nem bírt magával, azt száguldozott? Pedig hányszor, de hányszor mondtam már neki: Füves cigi után 6 órán keresztül nem ülünk autóba!

Nemkar….tudom nem fogod elhinni, de nekem volt egy csúnya kalandom pont ezzel a gyógyszerrel. Anno a háziorvosom kitalálta, hogy a 2 diónyi mandulámból egy emberi torokba való méretet fog csinálni. Fel is írta ezt a gyógyszert és mindig visszarendelgetett. Mivel a manduláim makacs teremtmények, így folyamatosan felírta én meg szedtem. Jó másfél év elteltével, amikor már nagyon beteg voltam, volt annyi tünetem, hogy csak na – persze minden a manduláimra lett fogva, mert . „ezek a mandulák sok rosszra képesek” – mentem vissza a dokihoz. Szerencsémre nem volt bent az én dokim, mert valami továbbképzésen volt. A helyettesítő dokinak panaszkodtam, panaszkodtam és panaszkodtam. Közel 10 percben felsoroltam a tüneteim, az meg csak nézett. Panaszkodtam, hogy az étvágyserkentő (!!!) nem használ és már csak 59 kg vagyok, na meg a hasmenés, mint állandósult társam továbbra is kínoz, a görcsökről, ami a testem szinte minden pontján jelentkezik már nem is beszélve. Felírt gyógyszereket, majd amikor mentem, eszembe jutott, hogy fogyóban van a Doxcicinem is. Mondtam neki, hogy legyen szíves abból is felírni. Azt meg mire? – kérdezett vissza. A manduláimra – vágtam a választ. Nézegette a kartonom, nézegette, meresztgette a szemeit, majd feltette a kérdést: - Mióta szedi ezt a gyógyszert? - Másfél éve. Hát nemkar, ha te láttál már dokit, akiben meghűlt a vér, akkor ezt a dokit megnézhetted volna. Azonnali vérvételre küldés sürgősségivel meg egy csomó nem kellemes vizsgálat. Eredményként 2 marok gyógyszer felírása és háziorvos váltás lett a végeredmény. De jó volt, mert további 7-8 hónap alatt rendbe jöttem teljesen:-)) Na szóval ez az a gyulladás gátló, amit az életben többet nem fogok beszedni…még kúra szerűen sem!!!

Nézd, néha elégé fárasztó ám az ilyen. Emlékszem, amikor 30 percre beszorultam a hátsó és az első ülés közé, kissé kétrét hajolva, elgondolkodtam: Azt mondják egyesek, akik érdekes vallásnak hódolnak, hogy az ember tanulni jön le a földre. Mindenkinek megvan a maga feladata. Szerintem nekem a túlélés. Már fiatal zsenge koromban megtanultam a víz alatt oxigén nélkül létezni. Ember annyiszor nem került fulladás közeli állapotba, mint én, amíg meg nem tanultam úszni. Ugye azt mindenki ismeri, hogy a halál előtt lepereg az ember élete, mint egy mozi film. Na most szerintem amikor én odakerülök, akkor lepereg életem filmje és a mindenható megsajnál – de lehet csak tovább szeretné élvezni az előadást – és ad még egy esélyt. Emlékszem, amikor Csepelen égő hajjal és ruházattal rohangáltam vakon a kocsim körül és oltottam magam,igen haragudtam a sorsomra, de mindent tud felejtetni nálam az, amikor néha adatik pár boldog pillanat:-) Na most viszont vissza egy kicsit meló, hátha hagytak még nekem a többiek egy pár fuvart:-))

Nekik egyszerű. 99%-ban én sérülök.

A semlegességet kérlek értsük úgy, hogy ha nem adnak okot, akkor nem szívesen bántok meg más embereket. Nem tudom, valahogy nekem az nem okoz sem örömet, sem a haragom nem csillapítja. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy szándékosan idegességből nem vágtam még senki fejéhez igazságtalanságot csak azért, hogy neki fájjon. Erről szó sincs. Inkább ebben az esetben vegyük úgy, hogy annyiból vagyok talán veled szemben – bár nem ismerlek és lehetséges, hogy ez az állításom nem helytálló – előnyben, hogy Szegával minden önös érdek nélkül tudtam már többször beszélgetni szakmabeli dolgokról (is). Viszont érdekes a kérdés, amit felvetettél, nem is válaszoltam azonnal rá elolvasás után, inkább ízlelgettem magamban a lehetőségeket. Azt írod, hogy éveken át toljuk más emberek szekerét abban a reményben, hogy nekünk is jobb lehessen. Na ezen gondolkodtam el. Lehet hiba, de én sosem úgy megyek ki dolgozni, hogy na akkor most tolom a cégem, az etikások, esetleg diszik szekerét egy kicsit. Én simán pénzért megyek ki az utcára és az miatt is csak kényszerből, hiszen szorítanak a fizetnivalók. Ez abban az esetben lenne igaz – részemről -, ha évente mondjuk lehetne szavazni etikásokról és abban a reményben szavaznék mondjuk egy adott emberre, hogy talán beváltja a beléfektetett reményt és akkor nekem is jobb lehet. Arra a kérdésedre, hogy a 600-at miért nem küldték el évekkel ezelőtt nem tudok válaszolni, sőt, azt sem tudom teljes őszinteséggel megválaszolni, hogy az jó lett volna-e…hiszen most is ott van…vannak és amint a visszajelzések mutatják, nem fut rosszul a szekér és ez most az ő érdemük. Az, hogy az Rt. Odajutott, ahol van, az sokban köszönhető a sok „becsületes fiataloknak”. Nézd, a mai gyerekek a kor szellemében nevelkednek. Egész pontosan itt a túlélésre gondolok. Az a szülő, aki becsületességre, önzetlenségre stb…stb…stb…neveli a gyermekét, az hátrányos helyzetbe taszítja csemetéjét. Tudom, ez kicsit nyersen hangzik, de az én fiam ne fair play legyen, hanem boldog! Szóval lulu, úgy érzem és tapasztalom, hogy nem kell félteni a fiatalokat. Az „öregeknek” annyi előnyük van velük szemben – és ezért jobb hogy ők vannak „hatalmon” -, hogy már megértették, ha bizonyos dolgot túlzásba visznek, akkor ők is kiszorulhatnak a játszótérről…és akkor jön a feketeleves, amit senki sem szeret, így kényesen vigyáznak arra, hogy ezt a hibát (még egyszer) ne ejtsék meg. Szóval én így gondolom.