Csoda történt, az írásod első részével egyet tudok érteni:-))) A taxisblokád ma már hülyeség. Magánérdek. Másrészt valóban nem lehetne balhé nélkül megcsinálni. Ráadásul attól még nem lesz olcsóbb az olaj. Viszont a második részét nem tudom értelmezni. Mire is gondolsz pontosan?

Szép szakma...az biztos. Nincs is annál szebb, amikor például a 490-es kolléga 1 napos autójába behánytak, amikor a Tibi bácsit tizenéves suhancok felpofozták, amikor az utas beszellent melléd, amikor az utas beszállva azzal kezdi, hogy a becsületedbe gázol (nem kell óra, alkudozik...aztán ne városnézésre menjünk ám...) Különben erről egy pár gondolat. Pontosabban egy sztori. Telefonos megrendelés. Természetesen megvárakoztat a kedves. Reklama után még laza 10 percecske várakozás és már meg is érkezik egy fiatal lány. Az első mondata után erősen érződik rajta, hogy vidékről jött. Mielőtt megköveztek, nekem semmi bajom a vidékiekkel, ha csak…de inkább ezt a sztorit is leírom majd. - Jó estét – köszöntöm. - Zuglóba mennék a Telepes utca xy számba. Nem erőltetem a köszönést, inkább elindulok és ismét megfogadom magamban hogy legközelebb nem felejtem el bekapcsolni az órát. Többször előfordul mostanában velem (hiába na, öregszem én is), hogy annyira belefeledkezem az olvasásba, hogy nem kapcsolok és elfelejtem lökni az órát a megfelelő időben. Elindulunk. Még nem tettünk meg 100 métert amikor is a kedves a következőt mondja nekem. - De ne városnézésre vigyen ám!!! Igaz, lehet ezt viccesen is mondani (bár nem tudom utána mit szólna ha viccből én is a becsületébe gázolnék), de ez a lány kifejezetten sértően mondta azt, amit mondott. Szóval, csakhogy mindenki előtt tiszta legyen a kép, még tomajer előtt is, aki már immunis arra, ha az önérzetébe gázolnak: Jön egy tini, aki akár a lányom is lehetne, és azzal indít, hogy azt feltételezi rólam, hogy becstelen vagyok és ez az érzés olyan erős benne, hogy képes egyenesen a szemembe vágni. Ó, milyen szép szakma is. Kíváncsi lennék, hogy az ÁNTSZ mit találna a kajámban, ha úgy nyitnék egy étteremben, hogy kérek egy rántott bordát, de ne ám a romlott húsból… Elszámoltam magamban vagy tízig, hogy higgadtan tudjak reagálni, de éreztem, hogy az arcomat elönti a pír…bár lehet a düh volt. A düh, hogy nem állhatok meg és nem fejthetem ki úgy erről a mondatról a véleményem, ahogy az szívből jönne. Nem tehetem, mert nekem ehhez nincs jogom, hiszen ő az utas, ő a megrendelő és pár száz, esetleg 1-2 ezer forintért megvásárolta azt a jogot, amiért anno ököllel vettem elégtételt még pedig azonnal. - Mire föl ez a megtisztelő előítélet hölgyem? Mire alapozza, hogy én becstelen vagyok és semmi más szándék sem vezérel, mint inkorrekten végezni a munkám? Azt hittem meglepődik, vagy esetleg zavarba jön…de nem olyan családból származott az édes. - Mert megmondták a rokonok, hogy maguk, taxisok, ilyenek. Na bonyek, ez egy igazi őszinte, ami a nyelvemen a számon hölgyike. Az ilyennel nem érdemes vitatkozni, mert a butaságánál csak az önértékelése nagyobb. Végig hallgatok az egész úton, inkább nem szólalok meg, mert nagyon kikívánkozott belőlem az én véleményem is. Megérkezünk. - Mennyi lesz? - 1710 – egy szóval sem vagyok hajlandó többet mondani, mert félek elindul a lavina. - Rendben, egy pillanat – és azzal a lendülettel kiugrik az autóból és berohan egy tetszetős házba. No fene, csak nem lép le a talpig becsületes vidéki, akikről meg ez az általános vélemény? Az órát természetesen hagyom járni, hiszen a fuvarnak akkor van vége, ha a kedves kiegyenlíti a számláját és én mehetek a dolgomra. 2100 forintnál érkezik vissza. Nem száll be, hanem az én oldalamhoz lép. - Ne haragudjon, de csak ennyi van – és 1500 forintot dug az orrom alá. Általában ilyenkor egy becstelen taxis ideges lesz…én másként reagáltam. A szememben fény gyúlt, az arcomra valami földöntúli gonoszság ült ki. - No akkor engedjen meg nekem pár mondatot a hiányzó összegért cserében. Majd kiszálltam és vagy 5 percig mondtam, szép higgadtan, nyugodtan, az obszcenitás gyanúját is kerülve, de elég szépen megfogalmazva a véleményem. Hogy mit, azt nem írnám le, mert nem biztos hogy néhány mondatom nem ütközik az etikai szabályzat pár pontjával:-)) A lényeg, a kislány sokkal felvilágosultabban ért vissza a házba, mint ahogy onnan kilépett. Életemben nem örültem még ennyire annak, hogy nem lettem rendesen kifizetve…igaz, adósom sem maradt a hölgy:-)) Milyen szép szakma is ez, igaz Tamás? Az elsők között egy vidéki lányt arról világosítanak fel, amikor a fővárosba ér, hogy minden taxis becstelen, lehúzós stb… Nem, nem arra figyelmeztetik, hogy a szórakozóhelyeken bekábíthatják őket, majd Olaszországban sok földi gyönyörben lesz részük. Vagy hogy a rendőrök nem biztos hogy csak igazoltatni fogják…nem-nem…a lényeg, hogy a taxisokkal vigyázni kell: MINDDEL!!! Na a másik sztori: Szintén telefonos megrendelés, forgóóra a nyugatiban. Emberem beszáll, kölcsönös köszöntés (már ez is valami), majd bemondja a címet: József krt. és Üllői út sarok. Nem egy nehéz cím. Szépen indexelek, kisorolok és már suhanunk is…egészen a Rutkai Éva színházig (annak akinek így nincs meg, a Metro mozi, vagy anno a Szikra mozi…kiindulási ponttól 30 méter). - Merre megy? – szegezi nekem a kérdést az emberem. A hangsúly nem érdeklődő, hanem inkább olyan kérdőrevonó. Kicsit felengedem a gázpedált, ránézek, majd válaszolok. - Úgy gondoltam, hogy egyenesen végig. - Jaaaa, úgy is lehet. – hangjában leplezetlen gúny. No fene, van rövidebb is? Sosem szégyelltem nálam okosabb emberektől tanulni, főleg hogy a magam képességével szinte csak ilyenekkel találkoztam életem eddigi során. - Hááát akkor legyen kedves mondani, hogy merre lenne ön szerint ideálisabb. - Itt balra – mutat be a Podmaniczky utcába…BALRA. Na akkor nesze. Szabálytalan, nem szabálytalan, engem nem érdekelt hiszen megtanultam, mindig az utasnak van igaza, főleg akkor, ha ekkora balek. Lassít, benéz, bekanyarodik. Többi autós dudál, hiszen szentségtörés történt, egy taxis…értitek, EGY TAXIS, szabálytalankodni mert. Hogy jön ehhez ez a söpredék? Tilosban parkolnak, buszsávban közlekednek, nekik már mindent szabad. Hejjj de szép szakma is ez…. Miután bekanyarodtam szóltam emberemnek, hogy mostantól ő mondja merre menjünk, mert én elvesztettem a fonalat, közben meg azon keseregtem magamban hogy a diktafon nincs elővéve, mert így igazán nem lesz könnyű dolgom, ha etikán meg kell majd magam védeni. - Itt jobbra – szólal meg a Szinyei Merse utcánál. Öcsém ebből mi lesz… A Kodály köröndnél elbizonytalanodtam, hiszen annyi lehetőség van és féltem, hogy hibázok. - Uram, itt merre? Emberünk tekergeti a nyakát, kicsit megzavarhatta a bőség lehetősége, majd felcsattan: - Honnan tudjam? Hiszen maga a taxis!!! Ó hogy azt a keserves… Itt egy 5 perces párbeszéd zajlott le, aminek során megtudhattam, hogy emberem a gyönyörű Miskolcról érkezett a fővárosba kellően kioktatva: A TAXISOKKAL VIGYÁZNI KELL. Igaz, az ilyen úgy robog át a Rákóczi út 6 sávján az 1-2 tonnás autók között, mintha a legelőn lenne, arra nem figyelmeztették, hogy az emberi test elég rosszul tolerálja, ha egy autó kivasalja, de a bölcs rokonok…gondolom a Pöstiek, azt azért az agyába vésték, hogy a taxisokkal vigyázzon. Igaz, megadták neki az egyik céges taxi telefonszámát, de ennyi nem elég, mivel MINDEN TAXIS olyan… …és sorolhatnám urak, a végtelenségig. Igaz, erről senki más sem tehet, mint mi taxisok. Ebben a becsületes országban, ahol senki sem lop, csal, hazudik (nappal és éjjel), ahol a közlekedési morál olyan magas, hogy csak a taxisok a fekete bárányok. Ahogy itt a lapon is olvasni lehetett, 3 gombóc fagylalt áráért sokat kell eltűrnünk. Valóban, van szép oldala is ennek a szakmának, mint minden munkának. Csak amikor kormányra dőlt taxisokat talál az ember holtan, amikor jön a telefon, hogy a cimborád, haverod…barátod, infarktust kapott…és tudod azt, hogy nem tudsz neki segíteni, hiszen ma ő….holnap te…akkor nem biztos hogy ez villan be először: Szép ez a szakma

Az öregebb kollégákban látom azt hogy ők nem látják a szépet a szakmában, pedig egy kis szemléletváltással jobb lenne az általános hangulat, a munka és az élet kedv is. Elolvastam ezt a mondatod és úgy döntöttem megpróbálkozom vele. "Szemléletet" váltok 1-2 kollégában. Ma hozzá is kezdtem. Rögtön azzal indítottam, hogy az egyik kollégának, akitől meglépett az utas egy 4 ezer forintos fuvar végén, így a maradék tartalékát is benzinbe kellett invesztálnia úgy, hogy még cigire sem maradt pénze, a következő képen mutattam utat. Képzeld el, hogy ha az utas fizet. Te egyből tankolsz belőle és többet mint most. Többet…érted…többet, miközben nyakunkon az olajváltság. Bátrabban gurulsz messzi címekre, mivel dőzsölsz és van 10 liter a tankban. Ezáltal jobban kopik az autód, a munkaeszközöd, aminek az a vége, hogy hamarabb kell szerelőre költeni. Arról már nem is beszélve, hogy azonnal vettél volna magadnak cigarettát, ezzel ártva önmagadnak szennyezve a környezeted. Ez a kolléga szerintem nem érett meg még a szemléletváltásra, mert nagyon csúnya szavakat használt miközben hangosan fejtegette, hogy mi lenne abban jó a világnak, ha én aknamezőn tanultam volna meg járni. Sebaj, nem vagyok egy feladós fajta. A következő megváltoztatni való alany egy olyan kolléga volt, aki a mai napon 2 címnél is megégett, az utolsó ilyen cím egy hidegkúti, amire 20 percig utazott. Ott vagy a szép zöld természetben - kezdtem bele a szemléletváltásába - és te azon dühöngsz, hogy nincs ott az utas, aki visszahozna téged ebbe a betonrengetegbe, a koszos, szmogos levegőbe? Inkább élvezd ki ennek a pillanatnak minden előnyét, lélegezz mélyen és érezd, hogy most neked jó. Ő meg azt kívánta nekem, hogy én meg ne lélegezzek...legalább 20 percig...az lesz neki az igazán jó. Szóval nem tudom Ádámka, szép dolog amit leírtál, neked biztos tetszik is, sőt, szerintem te hiszel is benne. Én is elhiszem, hogy a vakok tudnak teljes életet élni és még okosakat is tudnék nekik mondani, de annyira már vagyok tapasztalt, hogy vak még sem szeretnék lenni. Írod hogy az idősebb kollégáknál tapasztalod ezt az elkeseredettséggel párosuló hangulatot. Na igen, pedig ha jobban bele gondolnak milyen szép jövő is vár rájuk. Egy átdolgozott ....egy....???....beszélek itt hülyeséget, hiszen egy élet alatt az emberek havi 200-245 órát dolgoznak, miközben nem kevés az olyan taxis, aki 300-360 órában löki....szóval KÉT ledolgozott élet után ott lesz majd a pihenés a megérdemelt nyugdíj mellett....mehet kölcsönkérni az unokájától...akarom mondani...mehet játszani az unokájával, eljárhat nyaralgatni, pihengetni....és mosolyogva gondol vissza az elmúlt 30-40 évre, hogy milyen sokat is látott és tapasztalt.....abból a kerületből ahonnan kályházott... Most mondd meg Ádám, hááát nem vonzó dolog ez. Közel az 50-55 évhez, miközben körülötted hullnak a kollégák, akár pár évvel fiatalabbak is mint amennyi épp a taxisunk, és azon gondolkodhat, hogy teremtő Istenem, vajon hamarabb halok-e meg, mint ahogy dolgozni nem bírok majd, vagy esetleg előbb rokkanok meg és akkor (megfelelő családi háttér nélkül) nyomorban pusztulok? Tudod Ádámka az ilyen emberek között szemléletet váltani olyan, mint szomjazónak azzal érvelni, hogy Ő szerencsés, mert a világon lehet épp most fullad valaki vízbe...

Hááát már megint lenyúltál egy kollégát??:-)))

Mégegyszer, baleset-,róka-, megégés mentes munkát! Én csak balesetmentest!! Azt nagyon. A többit viszont nyugodtan megízlelheti, hiszen nekünk is naponta van benne részünk. Minden következmény nélkül előrendelhet a kedves, megvárakoztathat, majd lemondhat és ha úgy kívánja, 30 perc múlva újra küldenek neki autót... Szóval balesetmentest kívánok én is.

Az kellene amit anno a betyár mondott. Legyen egy külön brifkó, amibe a bevételt rakod és abból fizetsz minden kiadásod, ami a taxizással kapcsolatos. Hónap végén belenézhetsz és rácsodálkozhatsz, hogy havi 300 órás munkával mennyi a bevételed. Azt, hogy mire kell kivenni, azt betyár itt valahova leírta, de most nincs kedvem megkeresni, mert a gépem ismételten kikapcsolgat csak úgy magától, amíg annyira fel nem idegesít, hogy az egészet kibaszom az ablakon azt annyi......

Komolyan kérdezem: Arról mi a véleménye, hogy néha 1:3 arányban kénytelen az ember tankolni? ...és arról, hogy robog a címre 4-5km-et, vár a kedvesre 10 percet, majd utaznak 600-800 forintért...mert anno nagyon ellenezte a kiállási díjat...???

Aki bújt, aki nem … Fény derült az elmúlt hét legnagyobb titkára, történetesen arra, hogy tomajernek melyik cég ajánlotta fel a legkedvezőbb feltételeket. …és ez a cég nem más, mint az : eredeti, az egyetlen, a valós, Pali féle RÁDIÓTAXI!!! Mint azt az illetékesektől megtudtam, Pali volt az, aki a legkedvezőbb feltételeket biztosította Tamás számára. Az Etikai Bizottság vezetője, a központ mindenható ura, a Rádiótaxi flotta vezetője lesz a mi tomajerünk. Igaz, nem teljesen felhőtlen a boldogság, mivel a Pali mereven elzárkózott az elől az ötlet elől, hogy Ő fizessen azért a Tamásnak, hogy a Rádiótaxi kék fehér matricáját viselje az autóján. Ne csodálkozzatok, ha a Tamás autóján csak a szabadjelző emlékeztet a Rádiótaxira. Megkérdeztem Tamást, hogy mi volt még ezen kívül vonzó a Rádiótaxiban, a többi céghez képest. Mint megtudtam, a többi cég felajánlása igen szegényre sikeredett, volt ahova be sem engedték, és volt olyan is, ahol a havi tagdíjból 1800 forintot engedtek volna el, Tamás személyére való tekintettel. Ezen kívül még Tamásnak, az is nagyon szimpatikus, hogy itt nincs az a gyilkos hajtás, s tempójának igencsak megfelelő, hogy az első címfeldobás 30 perccel történik. [b]NAGYON SOK SIKERT, JÓ EGÉSZSÉGET KÍVÁNOK TAMÁSNAK AZ ÚJ CÉGÉHEZ!!!

Na ha ezt most megtudja tomajer, akkor szomorú lesz, hogy nem tudott veled találkozni...:-))

Húúúú....gondolod nemkar Kámbit a motozháztetőn....???:-))