Riporter: Szia! Hányas évjáratú az autó és mióta üzemel taxiként?

Taxis: Szia! 2000-es évjáratú, de 2003-ban megvásároltam és azóta taxiként használom.

Riporter: Mióta vagy a szakmában?

Taxis: Kb. 12 éve.

Riporter: Miért lettél taxis?

Taxis: Nem kimondottan azért, mert annyira ez akartam lenni, hanem abban az időben vettem egy autót és valahogyan ki kellett termelnem az árát. Végül is egy barátom tanácsára kezdtem bele. Amikor elkezdtem meg is tetszett, mert nagyon szerettem vezetni, független, emberekkel találkozol. (ami nekem kell, hogy emberek legyenek körülöttem)

Riporter: Szereted csinálni?

Taxis: Igen, de belefáradtam. Minden ember azt hiszi, hogy te vagy a lelki szemetesládája. A másik negatívum, hogy mikor te dolgozol, akkor mások szórakoznak.
A legjobb benne a függetlenség.

Riporter: Meg tudsz élni a taxizásból?

Taxis: Felélem azt, amit keresek, de azért lehet félretenni, bár, ha az autó elromlik, akkor igen szar a helyzet.

Riporter: Nehéz nőként megállni a helyedet?

Taxis: Az a véleményem, hogy ez a szakma is olyan, mint a legtöbb. A legtöbb szakmában a férfiak uralják a placcot és picit a nők elnyomódnak, mint például én is, de megpróbálom felvenni az iramot a fiúkkal. Nőként nehéz kiharcolni, hogy a kollégák tiszteljenek, de nekem sikerült elérnem szerencsére, de sok mindenkiben előítélet van még.

Riporter: A családodban milyen reakciót váltott ki amikor bejelentetted, hogy elkezdesz taxizni?

Taxis: Nem álltak az utamba, bár édesanyám nagyon sokáig féltett. Éppen ezért sose mondtam el neki, ha hosszabb utakra mentem, csak akkor, amikor haza értem, különben az egész napot szétaggódta volna. Nagyon sokat féltett, amikor ki mentem este dolgozni, de 12 év után már megszokta. A félelmüket elhalványította a pénz, mert látták, hogy a lábamra tudok állni.

Riporter: Félelmeid voltak? Gondolom igen, még a legkeményebb embernek is van, ha nem is vallja be.

Taxis: Nagyon sok mindenkinek vannak az éjszakai élettel kapcsolatos félelmei, mert nagyon sok féle utas megfordul a köreinkben, éppen ezért nekem is voltak érdekes eseteim.
Sokszor csak utólag gondolkodtam el rajta, hogy kellett volna félnem és azzal, hogy kint vagyunk kicsit óvatlanabbak lettünk. Nagyon sok tapasztalatot szerzünk így, például az utasok nagy részét ki tudjuk szűrni, hogy mennyire veszélyes az adott illető

Riporter: Fura sztorijaid vannak?

Taxis: Naná! Akkor el is kezdem. Ez jó pár éve történt!
Este kaptam egy hívást egy idősebb hölgytől, hogy vegyem fel és vigyem el Szentgotthárdra. Pár perc múlva oda is értem és a nő ott állt.
Mondtam neki: - Elviszem, de csak, ha előre fizet előleget.
Kikapta a táskájából a régi kis pénztárcáját és teli volt pénzzel, tehát nem okozott neki gondot, hogy ki kell fizetni ezt a hosszú fuvart. Elindultunk miután eltettem a pénzt és elkezdett valamit, amit egész úton csinált. Egész úton nézett engem, de úgy, hogy rángatózott is közben. Mikor oda értünk Szentgotthárdra, na hol álltunk meg!? A város pszichiátriai intézete előtt. Gondolom megszökött, vagy nem tudom, de nem is akarok bele gondolni milyen ember volt ez.

Riporter: Drága elkezdeni a taxizást?

Taxis: Igen, mert vannak követelmények az autók színvonalával kapcsolatban, na meg persze a taxaméter vétele és fenntartása, szabadjelző, műszaki, sárgarendszám, biztosítás és az URH rádió, tehát igen drága elkezdeni.

Riporter: Mennyit mész az autóval?

Taxis: Évente 25-30 ezer kilométert megyek. Jelenleg 360 ezer kilométer van az órájában.

Riporter: Meg vagy elégedve a kocsival?

Taxis: Igen! Nagyon szeretem, mert megbízható, nagyon tágas és jól alakítható a belseje. Lecserélni, csak akkor cserélném le, ha valami nagyon költséges szervízelése lenne, például egy motor csere.

Riporter: Köszi a beszélgetést, szia, és további jó munkát!

Taxis: Nincs mit, szia!

TommyCab

• TommyCab

Ha bárkinek meg jött a kedve, hogy bemutassa a taxiját az írjon a tommycab@totalcar.hu e-mail címre.