A taxistúlzás szerint a háztartási boltokban hiánycikké vált a sárga festék: állítólag akadnak vállalkozók, akik rendszámtábla-hamisításra készülnek. A több mint 12 ezer „engedélyes” budapesti taxisból – a fővárosi közgyűlés múlt heti döntése szerint – hosszabb távon csak 7000 számíthat majd sárga rendszámtáblára. A Fővárosi Autófelügyeletnél március 1-ig már 6150 megkülönböztető rendszámtáblát kiadtak.
Valószínűleg 7000-nél több sárga rendszám talál majd mostanában gazdára, a Versenyhivatal ugyanis arra hivatkozva, hogy egy kisiparos engedélyét – amennyiben tevékenységét szabályosan végzi – nem lehet visszavonni, máris megtámadta a főváros döntését, bár egy másik jogszabály lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy korlátozzák a területükön személyfuvarozást végző gépkocsik számát. Egyébként a fővárosi döntés alapján sem kellett volna feltétlenül visszavonni a kisipari engedélyeket, hiszen egy autóval – váltásban – akár 2-3 taxis is dolgozhatna. Így elvileg elképzelhető lenne, hogy a 12 ezer kisiparos megosztozzon a 7 ezer kocsin. Ezt viszont a taxisok sem szeretnék, ráadásul az utas számára sem előnyös a megoldás. Egy-két hónap elteltével ugyanis adott esetben már nehéz lenne kinyomozni, hogy egy balesetnél például melyik taxis lehetett a vétkes, ki is ült a közös kocsiban. Végül salamoni döntés született: azok a taxisok, akik már tavaly november 1-jén – a személyfuvarozást szabályozó rendeletek hatálybalépésekor – rendelkeztek kisipari engedéllyel, megkapják majd a sárga rendszámtáblát, függetlenül attól, hogy túl vannak-e a 7000-es határon. Új fővárosi igénylők azonban nem juthatnak ilyenhez egészen addig, amíg a forgalomban levő engedélyek száma 7 ezer alá nem csökken Budapesten.
Hasonló a helyzet a főváros agglomerációjába tartozó települések önkormányzatai által kiadható, összesen legfeljebb 500 „Budapestre szóló” sárga táblával, illetve az ottani taxisokkal. A Budapest környékiek dönthetnek arról, hogy csak „otthonra” vagy a fővárosra is kérnek majd engedélyt, s e döntésüket a rendszám is jelzi. Például a kizárólag érdi vagy budaörsi fuvarokra jogosult taxis Érdről, illetve Budaörsről beviheti Budapestre az utast (akinek visszaszállítását is vállalhatja), de a fővárosban új utast már nem vehet fel. Ez persze aligha lesz ellenőrizhető, hiszen a taxisnak és az utasnak egyaránt az az érdeke, hogy az esetleges kontroll során füllentsen, így a szabálysértés szinte bele van programozva a rendeletbe.
Ahhoz, hogy egy személyfuvarozó sárga rendszámtáblához jusson, egy sor feltételt kell teljesítenie. A jogosítvány mellett kötelező egyebek között a személytaxivizsga, továbbá igazolnia kell, hogy nincs adótartozása. A társadalombiztosítással is rendeznie szükséges ügyeit, azzal a könnyítéssel, hogy itt megengedett a hátralék, kötelezettséget kell azonban vállalni arra: a tartozást (kamatokkal együtt) havi részletekben törleszti a taxis. Mindezeken túl a személyfuvarozásra használt gépkocsinak meg kell felelnie az előírt – a korábbiaknál szigorúbb – műszaki feltételeknek. Az utóbbiak közé tartozik például a hátsó ablakra felszerelt páramentesítő, a szabályos viteldíjjelző készülék, a hátsó ülésre felszerelt biztonsági öv. A műszaki előírások 1994-től tovább szigorodnak, így például nyugtaadós, adattárolós taxiórákkal kell felszerelni az autókat, az üzemi fékberendezést pedig erőrásegítővel ellátni, s kizárólag katalizátoros kocsik szállíthatják majd az utasokat.
A korábban taxizók közül sokan úgy ítélték meg, hogy nem tudnak ennyit költeni autójukra, ezért – időt, pénzt és fáradságot kímélve – nem is próbálkoztak a sárga rendszám megszerzésével. Voltak, akik megbuktak a műszaki és a személyi feltételek teljesítésénél, mások – például adótartozás miatt – nem is kísérleteztek a próbatétellel. A szűrőn különböző okok miatt fennakadt taxisok egy része azonban nem adja majd fel, hogy továbbra is személyfuvarozásból szerezze meg – igaz, illegálisan – jövedelmét, vélekedett az egyik sárga rendszámtábla tulajdonosa. Máris hallott olyan kollégáról, akinek sárga tábláját az éj leple alatt lecsenték a járgányról (pedig a sárga tábla számát bevezették a forgalmi engedélybe, elvileg tehát könnyen fülön fogható a bűnös). Valószínűtlen azonban, hogy a rend őrei – akiknek március 1-jétől az új KRESZ előírásainak változása amúgy is többletmunkát ad majd – elsősorban a táblájuk alapján egyébként műszakilag teljesen kifogástalannak tűnő taxikat ellenőrzik majd.
Hétfőn már elvétve sem lehetett fehér rendszámú taxit látni a főváros utcáin. A „sárgák” némileg megkönnyebbülhettek, hiszen – remélik – kevesebb lesz a várakozás a droszton, könnyebben foghatnak utast. Többségük jelentős összeget költött a kocsi feljavítására, sokan autójukat is kicserélték, s ezzel a kiadásoknak még nincs vége. Az 1994-től kötelező adattárolós óra mostani ára például 70 ezer forint körül van (igaz ebből 30 ezret majd le lehet írni az adóalapból), s a „mezítlábas” (csapathoz, érdekvédelmi szervezethez nem tartozó) taxisnak az utasnak okozott esetleges kár fedezeteként jövőre 100 ezer forint kauciót kell letétbe helyeznie, tehát újabb kiadásokra számíthatnak a „sárgák”.
Igaz ugyan, hogy az utasok a kocsik műszaki állapotát és a megkülönböztető rendszámot tekintve nyugodtabban szállhatnak be a járgányokba, de a tarifákkal szemben már semmit sem tehetnek. A taxizás változatlanul szabad áras szolgáltatás, következésképpen valószínű, hogy a személyfuvarozók többsége az árakban érvényesíti majd a rendelet okozta költségnövekedést. Egyikmásik mezítlábas taxis már most sem átall 50-60 forintos kilométerenkénti árat elkérni (és ezt legfeljebb a kocsin belül tünteti fel „bolha” betűkkel), miközben a csapatok díjai 30–38 forint közöttiek. A Taxis Kamarához tartozó társaságok már régóta szorgalmazzák ugyan a maximált árak bevezetését, az ártörvény módosítására azonban eddig nem került sor.

Molnár Patrícia

HVG 1993. március 06. 82-83. oldal

• Még több régiség