Kaposváron is vannak taxisok

2006.07.20.

És igen harapós a kedvük!
Néhány napot Kaposváron töltöttem, és gondoltam kihasználom az időt, beszélgetek egy kicsit a srácokkal, hogy élnek, mi a helyzet náluk. Nem gondoltam, hogy darázsfészekbe nyúlok!

Kaposváron 83-ig, a Volán Taxi volt egyeduralkodó, 8-10 taxival. Amikor engedélyezték a magántaxit, néhányan közülük, és pár friss vállalkozó kezdett el dolgozni.
Összesen nem lehettek húsz-huszonötnél többen és ragyogóan ellátták a várost. Aztán persze itt is elkezdtek egyre többen lenni, csapatokat alkotni, versenyezni, küzdeni egymással. Társaságokat repített az égbe egy-egy jó ötlet, és szűntek meg egyik napról a másikra. Osztódással szaporodtak és egyesültek. Nem nagyon volt év, hogy stabilan menjenek a dolgok, ami egyértelműen azt mutatta, hogy senki nem elégedett a helyzetével. Talán az egyetlen mindenki által jónak minősített időszak, a rendszerváltás után az volt, amikor a szomszédban, Taszáron állomásozott az amerikai hadsereg egy alakulata. Az amerikai katonák körül kialakult nagyvilági élet feldobta a város idegenforgalmát, ami természetesen a taxisoknak is jövedelmező volt.
Az amerikaiak elmentek, a kaposvári taxisok visszasüllyedtek a csendes posványba.
Pillanatnyilag a városban körülbelül 100 taxis dolgozik, öt taxitársaságba tömörülve.
A legnagyobb a Tele Taxi, ők körülbelül 40–en vannak. A következő egy fiatal társaság - akikről még mesélek -, a Kapos Taxi, 14 fővel. Van még City Taxi, Rádió Taxi, és Euró Taxi is a városban. Az ő taglétszámuk tíz alatt van.
Diszpécserközpontot csak a Tele Taxi tart fenn négy alkalmazottal, és nekik van fizetett négytagú vezetőségük is. A többi társaság szinte „baráti alapon” egymásban tökéletesen megbízva, egy átirányított mobiltelefonnal végzi a címfelvételt és kiadást. Van kötelező szolgálatos kollega, akinek aznap utcán kell lennie, nála csörög a telefon és ő továbbítja a címet az éppen soron következő kollégának.
A szokásos cégek közötti és cégeken belüli apró konfliktusok, a szokásos eredményhez vezettek már megint. Egy talpraesett Tele Taxis kolléga a cég vezetőivel való sokadik összetűzés után úgy döntött kilép és új céget alapít. Ez a kaposvári taxizásban még nem lett volna újdonság, de ő, mivel járja az országot, és látta más városokban, hogy a maximált városon belüli fuvardíjat egyre több helyen alkalmazzák sikerrel,  úgy gondolta, hogy az új céget erre az ötletre alapozza. A Kapos Taxi név épp szabad volt, tehát megalapította a Kapos Taxit és reklámkampányt indított, hogy a városon belül bárhonnan bárhova, megszakítás nélküli utazásnál, a maximum tarifa 600.- forint.
Erre vevő volt a város lakossága, hiszen a szokásos taxisanomáliák, (túlszámlázások, bonyolult, tarifarendszerek, minden utazás más végösszeget produkál) itt is lohasztották az utasok taxizási kedvét.

A vállalkozás sikeres lett, és a kezdeti öt emberből mára a város második legnagyobb társaságává nőtte ki magát. Már 14-en vannak. Lenne még jelentkező, de megválogatják kit vesznek fel, és nagyon komolyan veszik, hogy az autóparkjuk csak fiatal autókból állhat.
Természetesen a többi taxitársaság, és a mezítlábas taxisok, egyöntetűen fel vannak háborodva. A kollégák hátbaszúrásának tekintik e cég létét, és minden követ megmozgattak, megmozgatnak az új társaság ellehetetlenítésére, sárbatiprására.
Szerveztek aláírásgyűjtést, mentek az önkormányzathoz és sajnos erőszakos cselekmények is előfordulta .
Volt társaság, aki „Filléres Taxi” néven szórólapot gyártott és 555.-ért hirdette meg a szolgáltatást, úgy, hogy az utazás mellé, még 600.-os ajándék utalványt is adnak minden utasnak. Viccnek gondolták, de természetesen mivel a szórólapra a saját telefonszámukat írták, aki ezen a számon hívta őket, azt kénytelenek voltak, komolyan ennyiért fuvarozni.
Végeredményben ki kell mondani, hogy a városban a 600.-ért fuvarozó Kapos Taxisokon kívül mindenki elkeseredett, elégedetlen, borúsan látja a jelent, és a jövőt.

Nem irígylem őket!

A következő oldalakon olvashattok néhány érdekesebb mondatot, a rengeteg beszélgetésből, amit rögzítettem.


Balogh József, a Tele Taxitól:

-Szia. Mióta taxizol?

-83 óta sajnos.

-Sajnos? Miért sajnos?

-Azért, mert kezdem unni. Kezdek belefáradni. Nincs egyszerűen melónk, ezek a hatszázasok kiidegelnek bennünket. Elvittek minden fuvarunkat.

-Hányan dolgoznak ebben a hatszáz forintos cégben?

-Talán hatan, heten, nem tudom, mert oda sok új ment, akit nem ismerek.

-És hatan-heten tudnak már ártani? Az akkora nagyságrend, amit ti megéreztek?

-Hogyne! Igen. Egyfolytában mennek. Az embereket meg lehet érteni. Egy városszéli fuvar akár 1600.-Ft. is lehet, ők meg elmennek 600.-ért.
Nálunk normálisan le vannak írva a szabályok, mindenki Kft. Tag. Ha valakire panasz van, azonnal röpül. Ilyen szabályok csak nálunk vannak a városban, a többi cégnél csak úgy vannak.
De ennek ára van, ezt fenn kell tudni tartani.

Egy City Taxis, aki szintén húsz éve taxizik.

Amikor én elkezdtem a taxit, egész más világ volt. Nem volt negyven taxi a városban, és egész másképp álltunk egymáshoz. Nem ígértek az emberek egymás alá, az utasoknak eszükbe sem jutott válogatni, beültek az első autóba és mentek. Akkor válltozott meg az egész, amikor egy jó pár nyugdíjas kiváltotta a Taxiengedélyt. Nekik ugye a nyugdíjuk mellett nem volt akkora költségük, és ennek ellenére éhesek lettek. Ők kezdték el az aláígérgetést egy-egy jobb fuvarnál, hogy legközelebb is velük menjen az utas. Mostanra eljutottunk odáig, hogy mindenki óra nélkül akar utazni, mindenki alkudozik.

-Ez nem a bizalmatlanságnak köszönhető inkább? Úgy értem, hogy talán nem volt korrekt kiszámítható a tarifa a városban?

-Egy részben természetesen igen. Biztos volt ilyen. Az egyik taxis irreálisan magas árat kért, a másik meg irreálisan levitte. Alapvetően ez az igény hozta létre a 600.-as taxit.
De leginkább az a baj, hogy sok ennyi taxi ebbe a kisvárosba.


Egy jókedvű, vidám, fiatalokból álló társaság, ők a Kapos Taxisok:

(A társaság vegyes, van néhány más csapatból lévő kollega is jelen a beszélgetésnél Mivel a srácok cserélődtek, nem jelzem hogy mikor ki beszél, csakhogy melyik társaságtól van.)


-Sziasztok. Van egy taxiról szóló honlapunk, és szeretném ott bemutatni a Kaposvári taxizást. Kérlek, meséljetek nekem.

(igen nagy röhögés)
-Jó! Csak azokat kérdezd, akik ilyen kocsival járnak, amin rajta van ez a 600-as, mert a többiek azok hazudnak!

-Oké! Most úgy is ti vagytok soron, mert a többieket már meghallgattam.

(Egy Citys, vidáman)
-Megmondom! Gusztustalan dolog, amit művelnek-

-Akkor Székesfehérváron, Sopronban, Pécset?
Sajnos a tarifánk csípi a többiek szemét, pedig már a fél országban így működnek a dolgok. Egy éve alakultunk. Ahhoz, hogy talpon tudjunk maradni, fuvart tudjunk szerezni, egyértelműen árat kellett csökkenteni, és a többiek alá menni. Így működik a piac.

-Sajnos ebben nem fogok veletek egyetérteni…

(Kapos Taxis)
-Nem mondok, én mutatok. (megütögeti a brifkóját) Ez dirigál!

(Citys)
-Ők kijöttek tízen új taxisok, (mert egy vagy két régi taxis van köztük) nem tudtak fuvart produkálni maguknak. Itt ha fuvart akarsz szerezni, csak úgy tudod megcsinálni, hogyha ár alá mész. Ők így tudták megcsinálni. Csak az a baj, hogy arról volt szó, csak két hónapig csinálják és már lassan egy éve megy, mert ha abbahagyják, akkor azonnal eltűnnek az utasok.

(Kapos Taxis)
-Második legnagyobb csapat lettünk létszámra, most mit mondjak? Nőtt a létszám, jönnének a többiek is hozzánk.
Egyet kell figyelembe venni. Itt Kaposváron az átlagfizetések ötvenezer forint magasságában mozognak. Ötvenezer forintból viszont senki ne várjon kétezer forintos utast, mert akkor itt állhat éveken keresztül!
Hogy értsd. Nem csináltunk mi olyan nagy dolgot. A városon belül az átlag fuvar, nem közelíti meg, a nyolcszáz forintot. Ötszáz, és nyolcszáz között van az átlagfuvardíj. Tehát, mi nem drasztikusan csökkentettük az árakat, hiszen ugyanazzal a tarifával megyünk, mint a többiek. Csak mi hatszáz forintnál megállítjuk az órát, kinyomtatjuk, és annyit kell fizetni.
Nem csalás, nem ámítás. Vannak olyan emberek, akik egy fuvart ami órával, hétszáz forint lenne, azt megprodukálják neked, kétezerhétszázért.! Aztán csodálkoznak, ha elfogy a bizalom. Tehát, ha bennünket hív valaki, akkor egy átlagfuvar árát fizeti. Mindegy, hogy a város legutolsó pontjára megy, mi ezt vállaltuk, csináljuk. Minket szeretnek az utasok, (hát a kollegák nem nagyon, mert erre már volt ugye drasztikus példa is) szívesen utaznak velünk, mert tudják, hogy nem lesznek becsapva.



-Te itt vagy a kezdetektől. Mesélj nekem arról, hogy miként alakultatok meg.

-A csapat vezetője a Tele Taxinál dolgozott, majd megunta a sok kavarást, lopást, ami zajlott és kilépett onnan.

-Nekem azt mesélték, hogy őt kirúgták onnan, el kellett jönnie és bosszúból alapította meg ezt a társaságot.

-Tévedés!
Akkor azt mondták nekünk, hogy meg fognak minket fujtani, nem lesz ebből a csapatból semmi. Öten indultunk, most 14-en vagyunk. Másik csapatokból, (onnan abból a csapatból is) jönnének át, Kaposváron mi vagyunk a piacvezetők. Ezt lehet szépíteni, lehet másképp fogalmazni, de pillanatnyilag hozzánk vágyik mindenki. Tisztességesen próbálunk dolgozni, megbecsüljük az utasainkat és sok kicsi sokra megy.
Ők ezt nem tudják megcsinálni akkor, amikor a Tele Taxinál van négy ember, aki havonta lenyúl, hetven-nyolcvanezer forintot azzal, hogy ők a vezetői a csapatnak.

-Ez mit jelent, hogy havonta lenyúl hetven-nyolcvanezer forintot?

-Azt, hogy megszavaztatott magának ennyi fizetést, amiért ő intézi a csapatnak a dolgait. A mi a kollegánknak pont ezzel volt problémája. Nem kirúgva lett, hanem odaállt a közgyűlés elé és megkérdezte, hogyha fizetnek havonta harmincakárhányezer forint központ díjat, akkor hogy van az, hogy év végére a pénz eltűnik? Miért nincs tartalék? Miért kell külön tíz- húszezer forintokat befizetni Áfára, Béfára? Nagyon nagy turpisságok mentek ott és ezt ő megunta.
Kilépett és másnap megcsináltuk ezt a csapatot, ami azóta tökéletesen működik, csináljuk, semmi gond. Lehet minket köpködni, de az élet azt bizonyítja, hogy nekünk van igazunk.
Egy a lényeg: Minket nem érdekel senki, se társaság, se taxis, mi nem foglalkozunk senkivel, hogy mit csinál, mennyiért megy, kit hogy csap be, nem érdekelnek a cégek közötti és azokon belüli széthúzások, összeveszések, nem haragszunk senkire (miránk annál többen) csináljuk a dolgunkat és minden este pénzt viszünk haza.
Ha járod az országot akkor tudod, hogy nem új dolog amit mi kitaláltunk. Pécs háromszor ekkora város és fix 900.- ért fuvaroznak, Zalaegerszegen 500.-as és 600.-as fix tarifák vannak. Fehérváron Cdi Mercikkel csinálják ugyanezt hatszáz forintért. Tehát én úgy gondolom, hogy ha ezt ötmilliós autókkal sokkal nagyobb városokban meg lehet csinálni és kijönnek belőle, akkor meg lehet csinálni Kaposváron is. Csak nem szabad éhesnek lenni, nem szabad az utasokat átvágni, mert ha megnézed, amíg a mi cégünk elmegy ötször hatszor, addig van aki itt vár még mindig a csodára és ha végre beül valaki, akkor ugyanazt a fuvart amit mi megcsinálunk hatszázért, ő megcsinálja háromezerért.
Most akkor kérdem én: Mi járatjuk le a taxistársadalmat, vagy ezek az emberek?

-Nálunk az átlag autó életkor egy és három év között van. Nálunk kötelező az ing, szövetnadrág, télen zakó. Minket úgy reklámoznak, hogy Kaposvár legrendesebb taxitársasága. Benézel az autókba (bármelyikbe) és ehetsz a földről.

-Vannak olyan utasaink, akik nyolc tíz éve nem ültek taxiba. Kórházba járnak, temetőbe járnak és azt mondják, hogy: Köszönjük, hogy ránk is gondolnak.
Tehát, ha nekik ennyi pénzből kell megélniük, akkor mi két dolgot csinálhatunk:
Vagy elviszem ezeket az utasokat olyan tarifával amit meg tudnak fizetni, vagy itt üldögélhetek és várhatom én is a csodát.
Nekem, személy szerint nekem, (de bármelyik kollegámat megkérdezheted), nincs Tb vagy adó elmaradásom. Minden hónapban normálisan kifizetek minden fizetnivalót. Tudnék itt mutatni nem egy-két olyat, akinek akkora szája van mint ide Nagykáta és két-háromszázezer forintos tartozásuk van.
Ezt csak azért mondtam, mert azt mondják, nem éri meg ezzel a tarifával dolgozni.
Megéri ez. Van munkánk, csináljuk. Ezt bizonyítja az is, hogy öten kezdtük és egy év alatt tizennégyen vagyunk. Egy ami nekünk fontos: bármelyik kollegánkhoz beülsz, hatszáz forintot fogsz fizetni nálunk. Bármelyik másik társasághoz beülsz, később beülsz ugyanannak a társaságnak egy másik autójába és nem ugyanazt az árat fogod fizetni. Sőt! Olyat is tudok, hogy egy autón ketten dolgoznak és a másik sofőrrel, ugyanazzal az autóval, ugyanazon az úton, ugyanabban az időben, nem ugyanannyi lesz a végösszeg.

-A többi taxissal milyen a viszonyotok?

-Mi vagyunk a mumusok Kaposváron. Bennünk látják a rosszat. Arra várnak, hogy jön egy utas, beül, elviteti magát a sarokra és fizet ötezer forintot.

-Van diszpécserközpontotok, telefonos kisasszonnyal, Urh-val, vagy hogy működik a rendszer?

-Nem.
Erre is nekünk kellett rádöbbenteni a többi társaságot, hogy ennyi pénz a világon nincs. Mi kezdtük el azt, hogy az utcán lévő taxisok közül az egyik látja el ezt a feladatot. A vezetékes számunk rá van irányítva a mobilkészülékre és ez a készülék jár kézről kézre, ahhoz a kollegához, aki éppen szolgálatban van. Nála csörög, és ő adja tovább a fuvarokat. Először a drosztokat kérdezi meg sorban, ha nincs sehol szabad autó, akkor aki mozgásban van és a legközelebb, az megy a címre. Tökéletes bizalom kell hozzá. Be kell vallanom, hogy címlenyúlásban, nálunk zéró a tolerancia. Tehát csak egyszer lehet megbukni, és már repül is az ember.
Azóta már másik két társaság is átvette ezt a rendszert, ha jól tudom. Most akkor mi vagyunk a hülyék?



Egy Euro Taxis kollega a Vasútálomástól

-Szia. A Kapos Taxisok a kezembe nyomtak egy ilyen szórólapot, hogy miért mondom, hogy az ők olcsón dolgoznak, amikor, ti még őnáluk is olcsóbban hirdetitek magatokat.
Igaz, a szórólapon nem tüntetitek fel a cég nevét, de próbáljam ki, hívjam fel a számot, itt fog nálad csörögni. Tudnál nekem erről mesélni?


-Mi ezt csak hülyeségből csináltuk. Viccnek. Nem vettük mi ezt komolyan, csak meg akartuk mutatni, hogy ezt bárki megteheti és akkor szépen lassan kicsináljuk magunkat.
De mii természetesen normális áron taxiórával járunk.

-Akkor ez így nem az utasok félrevezetése? Kapott egy ilyet, szeretne ennyiért utazni, mi lesz vele?

-Aki kapott, azt természetesen elvisszük, (elvittük, mert remélem már nincs belőle több) de nem reklámozzuk ezt tovább, csak egy egyszeri akció volt.

 

Kamara István, Rádió Taxis

-Nagyon kevesen vagyunk kint vasárnap, mert nincs munka. Nagyon rosszul megy mostanában. Rettenetesen.


-A többiek, akikkel eddig beszéltem nem panaszkodtak.

-Én huszonegy éve taxizok, de ennyire rosszul még soha nem ment. Mielőtt idejöttek az amerikaiak, akkor volt utoljára ennyire rossz. Szó szerint mondom, hogy nem lehet belőle megélni. Január óta úgy élek, hogy naponta itt vagyok kint tizenkét órát, (vannak olyan utasaim, akik nagyon régiek, és még mindig keresnek) de szedegetem ki a bankból a pénzemet, hogy ki tudjak mindent fizetni. Ez egy nulla!
Nem tudom a többiek, mit mondanak, de akármelyik mondta, hogy jó, az hülyeséget mondott, mert ez semmit nem ér.
56 éves vagyok, de ha lehetne valamit változtatni már abba is hagynám. De sajnos ennyi idősen már nem lehet ugrálni. Mondom, naponta kint vagyok 12 órát, és abból élek amit a múltban kerestem.
Elégedettek, talán a 600-asok lehetnek, mert nekik azért megy valamennyire, de hát mond meg, hatszáz forintért, hogy lehet dolgozni? Az nem taxi.
Ez egy kis város, nincsenek nagy távolságok, de azért van olyan fuvar, ami tíz kilométer. 10 Km-re elmegy hatszáz forintér, onnan vissza is kell érni valamelyik drosztra, az megint egy öt kilométer, mindezt 600.-ért, röhejes egy kicsit nem? Persze ha szerencséje van, akkor kis fuvarok jönnek. Itt vannak olyan fuvarok, amik nem is érik el az ötszázat, néha a 450.-et se. Az persze jó hatszázért. Eleve jogilag sem tisztázott ez az egész, hiszen így nem is lehetne taxizni.

-Ők azt mondják, hogy taxiórával mennek, csak hatszáznál megállítják. Tehát, ha kevesebb, akkor kevesebbet kell fizetnie az utasnak, de ha több, akkor 600.-nál megáll, és nem kel többet.

-Ha én lennék abban a csapatban én is ezt mondanám, de biztos, hogy nem így van egyébként.

-Lehet. A lényeg az, hogy a jogi aggályokat ezzel ki lehet védeni.

-Persze. És ez a lényeg.
Nézd meg a tarifáinkat. Igazán, nem lehet azt mondani, hogy rablás. Minden komoly társaság a városban ennyivel jár. Mi valamikor voltunk 21-en, most vagyunk tízen. Abbahagyták, mert ebből nem lehet megélni. Meg kellett szüntetnünk a központunkat, el kellett küldeni a diszpécserlányokat. Most is én vagyok a diszpécser, hozzám fut be a hívás, ha van.

-Hányan vagytok a csapatból utcán pillanatnyilag?

- Én egyedül.

-Akkor logikus, hogy te vagy a központ!

-Ha többen vagyunk kint, akkor is én vagyok. Amennyi fuvar van, azt bármikor fel tudom venni, ki tudom adni.
Tehát, a lényeg, hogy el kellett küldeni négy embert, nem tudtuk fenntartani az irodánkat, azt egy hete mondtuk föl.
Nézd meg, itt a napi könyvelés, reggel nyolc órától idáig, most 16 óra van, hét fuvar volt.

-Az egész cégnél, vagy csak neked?

-Az egész cégnél.
Igaz, ma majdnem mindet én csináltam meg. Vasárnap egyszerűen nem érdemes kijönni. Hétköznap egy kicsivel jobb, de többen is vagyunk rá.

-Ez mióta Rádió Taxi, vagy mindig az volt?

-Nem. Karaván Taxi voltunk valamikor.

-Miért van, hogy ebben a városban minden társaság neve megváltozott? Harminc éve járok Kaposvárra rendszeresen vendégségbe, és mindig úgy éreztem, hogy itt rengeteg taxitársaság van, mert soha meg nem tudtam jegyezni a nevüket. Aztán kiderült, hogy nincs is olyan sok, csak a neveket változtatgatjátok folyamatosan.

-Azért, hogy új névvel, hátha jobban keresnek bennünket.



Ezek után, a Vasútállomáson odamerészkedtem a mezítlábas kollegákhoz.
Ők is többen voltak, tehát nem írok neveket, mert nem tudom a vita alatt ki mit mondott.

-Amint láttátok, már egy pár céges taxissal itt beszélgettem. Most szeretném a ti véleményeteket hallani róluk és a kaposvári taxizásról.


-Van valami fogalmad a taxiról?

-Még csak húsz éve csinálom.

-Na látod. És amit ezek csinálnak, ez szerinted jogos? Mert ezek nyomorékok. Tudod kikkel beszéltél? Egy hugyos bandával. Taknyos kölykök és ők vezényelnek. Létezik ilyen, hogy kiírják, hogy hatszáz forint és jólvan?

-Létezni létezik, amint látjuk.

-És meg is engedik mi? Én most készülök, egy kártérítési pert indítani ellenük, hitelrontásért.

-Ezt próbáld meg nekem jobban kifejteni, hogy miért rontották ők, a te hiteledet?

-Mert elvitték az utasaimat. Főállásban csinálom ezt tizenhat éve, nem pedig két hónapja, mint ezek. Azt mondják, hogy én vagyok a drága! Nem én vagyok a drága, ők az olcsók! Áron alul dolgoznak és nyíltan hirdetik az adócsalást, azzal hogy kiírja, hogy hatszáz forint!

-Értem, de nem tudom mitől adócsalás? Tehát ezt vezesd le nekem légyszíves.

-Ha húsz éve csinálod, akkor nem kell neked magyaráznom. Nem kapcsol órát, meg van egyezve, ki van írva, hatszázért mennek és kész.

-Ő nem mondta, hogy nem kapcsol órát.

-Ugyanmár! Majd én bebizonyítom a bíróságon, az utasok visszamondják!
A másik, hogy nem hatszáz amit csinálnak, átverik az utasokat. A húgomat, ezer forintért vitte el az egyik. Ötszáz utasból háromszáz, azt mondja hogy csalók és többet hozzájuk nem ül be! Mert a hatszáz, az csak bla-bla! Mert ezret kér!

-De hogy kérhet ezret, ha egyszer rajta van az autójára, hogy hatszáz? Ki az aki kifizeti?

-Egyszer kifizetik. De többet nem ül be. Nem csak őhozzá, de taxiba nem ül be többet!

-Nem tudom. Ha én azt látom, hogy valami hatszáz forint, akkor nekem hiába mondana a taxis bármit, hatszázat fizetnék.

-Én is azt csinálnám! Sőt ki sem fizetném -szájba is vágnám- Meg is fogom tenni!
-Nem ez a legnagyobb baj! Az a legnagyobb baj, hogy a többieknek a renoméját lerontja! Tisztességtelen piaci magatartás. Ez a hitelrontás.
Ha beül hozzám az utas, senkinek semmi köze hozzá, hogy mennyiért viszem el, hogy egyezek meg vele. De ha kiírja nagy betűkkel az autóra, hogy hatszáz, meg ötszáz, akkor ha két ilyen kocsi közé beállok, én hozzám nem fognak beülni. Itt fogok elrohadni, de nekem minden hónapban ki kell fizetnem a csekkjeimet, ahhoz, hogy itt lehessek. Nem érdekel senkit, hogy elsejétől harmincadikáig nem kerestem egy fillért se. Kit érdekel? A járulékot fizessem be! Mert ha nem? Akkor küldik a végrehajtót!
-Elintézem én ezeket, úgyis fel lesznek akasztva!
-Ne írja ki! Vigye amennyiért akarja, de ne írja ki! Én ebből tartom el a családomat. Viszont így én hozzám nem fog beülni az utas, ha egyszer hatszáz forintért el tud menni mással. Nekem sehonnan máshonnan nincs jövedelmem. Az árak mennek, én meg maradok a sz..ban.

-Ők meg azt mondják, ti mentek drágán, ezzel a 240.-os kilométerrel.

-Nem! Azért nem megyek drágán, mert ezt hozta magával a sok áremelés, ennyiből lehetne megélni tisztességesen. Bárhova megyek, olyan árakat látok, hogy csak tátom a számat. És ki van írva. Neki ez a tarifája. Nem érdekli meg tudom-e fizetni! Ennyi! Olcsóbban nem fogja megcsinálni!

-Nem próbáltál belépni valamelyik cégbe?

-Voltam én két csapatnál is, de amik ott mennek, azt gerinces ember nem tűri.

-Ez mit jelent?

-Volt egy központunk, az adta ki a címeket, ott ült a Józsi, meg a Laci, ha olyan cím jött, akkor az hozzájuk ment. Ki se álltak a drosztra. Ha olyan fuvar volt ami velősebb, akkor őket hívták. Nekem soha nem jutott. Ez kétszer háromszor kiderült, és akkor azt mondtam,. Hogy inkább leveszem a matricát, inkább nem csinálom.
-Mi már javasoltuk, ha hatszázért akarnak fuvarozni, csinálják, de ne innen alakítsanak ki maguknak egy másik drosztot, és dolgozzanak onnan. Ne álljon ide elém, mögém, mert akkor engem soha az életben nem visznek el. Kollegák vagyunk. Miért kell a kolegalitást ezzel kockáztatni? Pengeélen táncolunk, mert azt hiszed, hogy jó szemmel nézem én ezt, amióta csak elkezdték? Nem! Na most, akármi történhetne. Ha csak rosszul néz rám, vagy véletlenül úgy szól hozzám, mindjárt mi jut eszembe? A családom elől elveszi a kenyeret, mi jut eszembe? Megharapom!

-Azért ne harapd meg!

-De! De! Mert elveszi a kenyeret a gyerekeim elől! Hát a kutyától próbáld elvenni az ennivalót! Odaharap! Akármilyen békés természetű kutya. Én ebből élek! Havonta, évente, miket be kell fizetnem, csak azért, mert itt vagyok? Nem azért vagyok itt, mert unatkozom, hanem mert akarok valamit csinálni! A lét érdekében. Nekem sem adnak semmit ingyen. Mindenért fizetni kell.
Egy határ sz…r az egész!


Szerettem volna beszélgetni, a piacvezető cég: Tele Taxi vezetőjével is, de nem állt szóba velem, azt mondta, hogy ez egy kis város, nincs szükség arra, hogy bármiféle nyilvánosságot kapjanak az itteni események.
Egy kolega szellemesen megjegyezte: "Ők olyanok, hogy nem szívesen lépnek le az aszfaltra. Ők fölötte szeretnek menni, mint a sci-fi filmekben".



Végkövetkeztetés nincs.
Azt látom, hogy egy csendes kisváros csendesen éhenhalni készülő taxistársadálmába berobbant, egy fiatal ambiciózus társaság, akik megmutatták, hogy lehet ezt másképp is csinálni.

Hogy ez jó e?

 

 

 

 

Sikeresen megszületett az útibeszámoló.
Elnézést kérek mindenkitől, akit illett volna megkeresnem, és nem volt rá időm.
Itt a fórumban, mindenki elmondhatja, hozzáfűzheti, ami szerinte kimaradt a riportból.
Köszönöm a segítséget, és üdvözlök körünkben minden kaposvári kollégát!

tomajer@hallotaxi.hu