Taxisbüntetések

(Remegő gondolatok, valahol Bergengóciában)

A minap az egyik sokat látott kolléga beszólása rázott fel apátiámból: Már megint vért ittál, mielőtt kijöttél dolgozni – szólt az egyik etikáshoz –, hogy ilyen kedves vagy?

Nehéz úgy dolgozni, hogy valakit/valakiket többrétű fenyegetés, büntetés veszély is késztet – akár stresszből adódó – hibára. Képzeljük el, hogy az áruházi pénztárosnő mögött állna egy ellenőrautomata, és minden mozdulata után különféle sípszó nyugtázná a hibásat és a megfelelőt. Így előbb-utóbb túltengene a hibát nyugtázó jel.
Vagy képzeljünk el egy taxis fuvarszervezőt, akit etikai függelemsértés miatt vonnának felelősségre, amikor beül makulátlan öltönyében, frissen, illatozva „fuvarszervezésre” indulva csillogó autójába, a nagy fekete tömött táskával, ami a tagdíjak egy részétől dagad.

Kis büntetés itt, kis büntetés ott, és már egy heti jövedelmét lenullázta a – rendkívül lassan – gyűjtögető életmódot folytató, tíz évvel ezelőtti jövedelemviszonyok között élő fővárosi taxis.

Büntetés, fenyegetettségérzet, nyomásgyakorlás… van ezekről néhány ronda momentum a Terror Háza múzeumban, az Andrássy úton.
Nem volt az egy nyugodt történelmi időszak, így visszagondolva – nem is lehetett, mivel állandóan leselkedett a rettegőkre a fortélyos félelem.

Ma sem különb azonban a helyzet, már ami a taxis berkeket illeti, besúgók, méregetők, etikásnak kikiáltott – jogot (néha beszédet) sem értő felfogadott, kijelölt prókátorok rémisztgetik, és büntethetik a taxis alsó-középosztályt.
Igen, csak azt, mert ha megnézzük a statisztikákat, egyesek soha nem esnek ebbe a pikszisbe bele. No, nem azért, mert tévedhetetlenek, és makulátlanok, s ők a mindenre számító égi taxisnak tűnő parajelenségek, hanem egyszerűen ismerősük az Isten… az Etikás Isten, vagy "csókosok" egyszerűen.

Félelmet keltő büntetések, letiltások, pénzbeli megváltások… és mindezt miért is? – hogy izgatottan pihegve, heves szívkalimpálással ott álljon még a taxis üldözött, megszeppent vadként a megrendelő háza előtt hosszú percekig, miközben minden jár az eszében, csak nem a nyugodt, kiegyensúlyozott szolgáltatás, és mint az elbukott agárverseny után az ebet – idegesség, és hideg veríték veri ki szegényt.

Szóval meglehetne – magunk közt házon belül – oldani ezeket a kérdéseket máshogyan is, nem csak állandó fenyegetésekkel, durva büntikkel, hanem épp fordítva: A kiemelkedőket jutalmaznák, és olcsóbb tagdíj kategóriába sorolnák. Működhetne egyszerűen a szakmában is egy sajátos bónusz-malusz rendszer, esetleg ideje lenne már működtetni a csendes, automatikus, stresszmentes címkiadást.

Az egyéb – állami – büntetések az egy másik téma… A következő szép dolog a tagdíjkésedelem esetén alkalmazott horribilis büntetőkamat (még a Provident Zrt. kamatait is jóval veri néhol).

De nézzük csak - egymás közt -, alapjában ki büntet, kit? – mivel egy taxicég nem büntethet egy egyéni vállalkozót, vagy egy szerződött KFT, Bt alkalmazottat.
Akkor mégis ki büntet, kit? – és kié lesz a zsé?
Természetesen költői a kérdés – tudjuk: a fuvarszervező vállalkozásé a befolyó összeg.
De milyen jogon, és hogyan könyv(ny)eli be?
Valami pótdíj jogán – ugye ezt mondja?
És ki ítéli meg? – hát a másik, ugyanolyan eszes (vagy már valamivel kintebb kupáltabb) taxis, akit ezzel megbízott a taxi cég (nem a taxisok választják sehol sem vajdának őket).

Ezek szerint, akkor más taxisoknak van haszna a büntikből?
Nem, állítólag ők csak eldöntik a „vétséget” és a bűnöző hajlamú elkövetők pengetnek a fuvarszervező pénztárába.
De milyen jogon veszik el? – hiszen ebből az utas, vagy a többi taxis nem részesedik, akik szlenggel szólva „szívnak” a büntetendő cselekmény okán.

Persze, hogy nem részesednek, nem is a logika dominál itt, hanem a retorzió, a terror uralkodik, és az éhes fuvarszervező markok.

Akkor mi lenne a követendő példa?
Szerintem, ha egyeseket megbüntetnek, akkor ezzel csökkenteni kellene mások – a büntetlenek – terheit, vagy havonta elosztani az így befolyt összeget taxissegélyezésre.

A bónusz-malusz megoldás szvsz azonban sokkal demokratikusabbá, jogszerűbbé tehetné a rendszert, amíg nem üzemel a GPS alapú csendes címkiadás.Nem kellene félni attól, hogy túlzásba viszik a nap, mint napi értelmetlen meghurcolást, leskelődést, méregetést a ma még arra „laza másodállásban” illetékesek.

Néha borzongva olvasom a híradásokat a korombeli, elhunyt taxis kollégákról. Az, hogy egyesek csak rövid életkort érnek meg, ahhoz jelentősen hozzájárult a "szakmánkban" rendkívül magas stressz, az eltúlzott munkaidő, a büntetésektől való félelem, és a sok igazságtalan, értelmetlen – országunk erkölcsi színvonalához mérten – túl drasztikus, mindennapi, ostort pattogtató, elrettentő, ám ostoba fegyelmezés.