Ki volt ő?

Balassi v. Balassa Bálint – nevét mindkét változatban leírta – (Zólyom, 1554. okt. 20. – Esztergom, 1594. máj. 30.): a magyar reneszánsz nagy költője. Balassi János zólyomi főkapitány és Sulyok Anna fia. Apja már 11 éves korában Nürnbergbe küldte tanulni, majd kora neves prédikátora, Bornemisza Péter gondjaira bízta nevelését. 1569-ben apját Dobó Istvánnal együtt Pozsonyban elfogták és börtönbe zárták, mert egy hamisított levelezés alapján összeesküvés gyanújába keveredett. Felesége segítségével megszökött, Zólyomba s onnan családostul Lengyelo.-ba menekült. Itt készült Balassi első irodalmi műve szülei vigasztalására, a németből magyarra fordított vallási tárgyú Beteg lelkeknek való füves kertecske, melyet Krakkóban 1572-ben ki is nyomattak. Balassi apja 1572-ben Bécsben kegyelmet kapott. Hogy az új erdélyi fejedelemmel, Báthori Istvánnal való rokonságát és a szűnni nem akaró gyanút ellensúlyozza, fiát a Báthori ellen felkelő Bekes Gáspár megsegítésére küldte ki 1575-ben. Útközben elfogták. Báthori azonban megtagadta a szultánnak való kiadatását, sőt rövidesen udvarához vette és magával vitte Lengyelo.-ba. 1577-ben Báthorival Dancka (Gdańsk) alá vonult harcolni a várost védő császári sereg ellen, ahonnan apja hirtelen haláláról értesülve tért haza. Részt vett a török ellen szervezett végvári megrohanásokban és folytatta az apjától megkezdett villongásokat és pereskedéseket a szomszédos birtokosokkal. Sokféle szerelmi kapcsolata volt. Meghódította Losonczy Annát, Ungnad Kristóf egri kapitány és horvát bán feleségét. Hűséget esküdött a királynak, de lengyel múltja és fejedelmi rokonsága miatt mindig gyanús maradt Bécsben. 1579-től 1582-ig Egerben szolgált mint hadnagy. Valamilyen összetűzés miatt azonban elhagyta Egert és hazatért Zólyomba. 1584 karácsonyán a sárospataki templomban megesküdött unokahúgával, Dobó Krisztinával, Dobó Ferenc felsőmo.-i főkapitány özvegy nővérével. Sógora, Dobó Ferenc barsi főispán hűtlenségi és vérfertőzési pert indíttatott ellene. Szorongatott helyzetében 1586-ban áttért a kat. hitre, ennek ellenére az egyházi hatóságok megsemmisítették házasságát, 1585 végén született János fiát pedig törvénytelennek nyilvánították. 1588-ban azután királyi kegyelemben részesült és újra törvényesített házasságának válással vetett véget. Ugyanebben az évben szolgálatot vállalt az érsekújvári főkapitány alatt, minthogy azonban ennek felesége beleszeretett, a főkapitány kiutasította őt a várból. Időközben levelek, versek tömegével ostromolta az özvegyen maradt, gazdag Losonczy Annát, aki azonban ekkor már nem méltatta figyelemre. Balassi ezután már csak ide-oda hányódott, 1589-ben, amikor Erdélyben járt, írta a Júlia-ciklus legszebb darabjait és pásztordrámáját. Az egyre súlyosabbá váló anyagi gondok, viszálykodások, pörösködések elől végül is Lengyelo.-ba menekült. Dembnóban, Wesselényi Ferenc várában és Krakkóban – ahol Wesselényi Ferencné Zarkándy Annának háza volt – írta legszebb költeményeit, amelyekben az új Annát Angerianus nyomán Celiának nevezi. 1591 őszén visszajött Magyarországra, de sehogysem bírván elnyerni a bécsi udvar bizalmát, nem tudott megfelelő tisztséghez jutni, és egyre csökkenő jövedelmét borszállítással és borok eladásával igyekezett kiegészíteni. 1593-ban engedve Illésházy István felhívásának, többedmagával beállt Pálffy Miklós seregébe, mely a török ellen indult. Részt vett Fejérvár ostromában, a győzelmes pákozdi csatában, majd a menekülő törököktől visszafoglalta családi várait, Divényt és Kékkőt. 1594 tavaszán Esztergom ostrománál mindkét combját átlőtték. Néhány nap múlva vérmérgezésben meghalt. Balassi a magyar nyelvű líra első kiemelkedő, világirodalmi szintű képviselője, új költői formák felismerője s új formák megalkotója. Költészetében a szerelmi líra összefonódott a török hódító elleni harc élményeivel. Kezdetben átvette a humanista szerelmi líra sablonját, de erős egyénisége hamarosan eredeti magyar költészetet teremtett. Majdnem 300 éven át kizárólag vallásos versei kerültek a nyilvánosság elé (26 istenes verse – Rimay János költeményeivel közös kötetben – az 1630-as évektől a 19. sz. elejéig 40 kiadást ért meg). Világi költeményeire (szerelmes és vitézi énekeire) csak 1874-ben bukkantak rá a Radvánszky család könyvtárában őrzött Radvánszky-kódex lapjain. Igen nagy zenei műveltséggel rendelkezett. Az általa ismert számos dallam (olasz, német, humanista latin, lengyel stb.) nem csak inspirálta, hanem közvetlen mintájául is szolgált verseinek. Maga a Balassi-strófa is énekelt forma volt. – M. B. B. költeményei (Bp., 1870); B. B. minden munkái (Bp., 1923); B. összes művei (I–II., Bp., 1951–55); B. Szép magyar komédiája (Bp., 1959); Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheaval való szerelmekről szép magyar comoedia (Bp., 1960). – Irod. Erdélyi Pál: B. B. élete (Bp., 1899. Tört. életrajzok); Waldapfel József: Adalékok B. istenes énekeinek mintáihoz (Irod. tört. Közl., 1927); Waldapfel József: B. Credulus és az olasz irodalom (Irod. tört. Közl., 1937); Eckhardt Sándor: B. B. (Bp., 1941); Eckhardt Sándor: Az ismeretlen B. B. (Bp., 1943); Szabolcsi Bence: B. szicilianája (Vers és dallam, Bp., 1953); Eckhardt Sándor: Új fejezetek B. B. életéből (Bp., 1957); Klaniczay Tibor: A szerelem költője. Reneszánsz és barokk. (Bp., 1961). – Szi. Juhász Gyula: Bujdosó Balassi (vers); Képes Géza: Az Óceanum mellett (vers); Garai Gábor: Balassi (vers); Nagy László: B. B. lázbeszéde (vers); Dienes András: Bogáncs hadnagy (r., 1963).