Húsvéti szokások a horvát tengerparton

Kereplők

A nagyon régi szokások egyike a kereplők készítése: legjobban Közép-Dalmáciában és Konavleban terjedt el. A kereplők vidékről vidékre különböznek. Krk szigeten a következőképpen néznek ki: egy 30 centiméter hosszú és könyvespolcnyi szélességű deszkadarabra kis fémlemezeket kötnek. Ha a kereplőt felemelik és leeresztik, a deszkadarab szélen lógó fémlemezek erős hangot adnak. Más vidéken úgy készítettek kereplőt, hogy a deszkadarab végére kis kereket szereltek, amely fémfogakkal és ütőkkel volt összekapcsolva. A faluban járva az ilyen kereplők forgatása éles hangot adott.

Borivás

E szokást régi idők óta ápolták az emberek, de még a mai napig sem felejtették el. Ugyanis, mivel valamikor hittek abban, hogy a bor a testben vérré változik, továbbá erősíti és gyógyítja az embert, húsvétkor kívánatos volt minél több bort inni, és ezáltal minél jobban megerősödni. Az ünnepi asztalon ezért bőven volt bor, és természetesen víz nélkül itták! Brač szigeten egyes feljegyzések szerint a háziasszonyok többek közt tőkehalat és káposztát készítettek - olyan ételeket, amelyek szomjúságot okoznak, azzal a szándékkal, hogy a vendégek és a háziak minél több bort ihassanak meg. Feljegyezték, hogy egy bizonyos brači férfi egy húsvéti ünnepségen több mint 10 liter bort ivott meg!

Ágfonás

Mivel az Adria partján nem voltak gyakoriak a pálmák, erre a célra leginkább olajágakat vagy rozmaring-ágacskákat, továbbá virágot használnak. Split város krónikái arról tanúskodnak, hogy valaha a város egyetlen pálmája egy bizonyos spliti lakos háza előtti kertben volt, és húsvétkor az emberek pálmaágakat keresve ott gyülekeztek. A bračiak viszont leleményesebb módon találták fel magukat: Vis szigetről, ahol a pálma gyakori növény, már jóval előbb hajóval a szigetükre szállították a pálmaágakat és elosztották őket a lakosok között. Az ágakat kereszttel vagy díszszalagokból és virágokból készült koszorúval díszítették. A koszorú készítésének képességét annyira becsülték, hogy egy feldíszített ágat az ünnepi húsvéti kenyérért és 20 színes tojásért is el lehetett cserélni. Korčula szigeten és Šibenik környékén az olajfa-agácskákból fonatot csinálnak, az isztriaiak pedig keresztes koszorúba fonják őket.

Tojásfestés

A húsvéti tojások díszítésének többféle módja van, a legismertebb meleg, folyékony viasszal, egy különleges "íróeszköz" segítségével való festés. A festés után eltávolítják a kihűlt viaszt, és a helyükön megmaradnak a díszítések, amelyek között igazi művészi, filigrán alkotások is akadnak. A mesterséges festék megjelenéséig a tojásokat úgy festették, hogy a vízbe hagymahéjat, dióhéjat, gyökereket és füveket tettek, és együtt főzték őket. Hogy szép fényesek legyenek, a háziasszony még jól megdörzsölte őket zsíros ronggyal, mielőtt a kosárba helyezte volna őket. A díszítés másik, a kontinentális Horvátországban elterjedt módja abból állt, hogy a tojásokba késsel mintákat véstek, majd selyemmel és gyapjúfonállal díszítették. A harmadik ismert módszer hangyasavat alkalmazott, amellyel lemaratták a tojás héjáról a színt, így a tojás héjának eredeti színe adta a díszítést. Dél-Horvátországban a hagyomány szerint a tojásokat pirosra festik és fehér csillag vagy rozetta alakú díszekkel ékesítik. Az ország más részein egyenes vonalú formákat, továbbá fenyőág, virág, kör alakú és csigavonal alakú díszeket festenek rájuk. Befejezésül, említsünk meg egy szokást, amely a húsvéti tojáshoz fűződik - az úgynevezett "tojásharcot". Mindenki elvesz egy tojást a kosárból és egymás között koccintanak egy-egy tojással: a győztes az lesz, akinél a tojás minél több "viadalban" ép marad.

A Hakendover-i zarándoklat legendája

A Belgium keleti részén fekvő Hakendover városában 1432-ben szokatlan esemény történt. Három ifjú hajadon, akinek az ereiben nemesi vér csörgedezett, úgy döntött, lemond a világi hiúságról, és hátralévő életét remeteként tölti. A nemes gondolat kivitelezését csupán az hátráltatta, hogy ezidőtájt nem volt olyan egyházi intézmény, amely a kolostorok közösségi szellemétől eltérően gondolkodó lányokat támogatott volna templomépítési szándékuk megvalósításában. Ebből kifolyólag a három leendő remete saját templom építésébe fogott Heibout majd Steenberg lankáin. Az elhatározást tehát tett követte, eredmény viszont nem: a nappal fáradtságos munkával felépített templomot minden éjjel lerombolták az angyalok, Isten így tudatta újdonsült követőivel, hogy ezen a helyen nem kíván szentélyt látni. A három leány útmutatásért fohászkodott 12 nappalon és éjjelen keresztül, míg a 13. napon egy angyal szállt le hozzájuk és elvezette őket egy napfényben fürdő tisztásra, ahol egy templom alaprajzát látták kirajzolódni a földön. Ezen a helyen kellett hozzáfogniuk az építkezéshez és a 12 nap várakozás emlékére további 12 embert megbízniuk a kisegítő munkálatokkal, a 13. pedig, Isten felkérésére maga a Szentlélek volt. A Gondviselés következtében az építkezés nagyon gyorsan haladt és néhány héten belül már egy gyönyörű kápolna várta a messziről érkező zarándokokat.

Tojásünnep Kruishoutem-ben

A néphit szerint a Flamand Alpok lábánál fekvő városka lakóit valaha „Eierjongens"-nak vagy Eierboeren-nek hívták. A különös szóösszetétel az egykori tojáskereskedőkre emlékeztet, akik évszázadokon keresztül öregbítették a helyiség hírnevét. Az első vásárra maga a Napkirály adott engedélyt 1670-ben, és biztosította a háztáji termékek, valamint az élő állat zavartalan forgalmazását. Kruishoutem egészen az első világháborúig, a környező falvak híres kereskedelmi központja volt, ahol nemcsak a belga, hanem a holland, német és francia tojástermelők remekei is eljutottak az igényes vásárlókhoz.

A mai húsvéti hagyományok a régi vásárok hangulatát idézik: húsvét szombatján, ünnepélyes keretek között nyitják meg a „tojásvásárt" és megválasztják a minden évben szokásos „Tojásherceget", aki tisztségét egy évig viseli. Húsvét vasárnapján körmenet indul a környéken található kastélyokba, ahol zenés, táncos rendezvények és kirakodóvásár fogadja az érdeklődőket. Ugyancsak ezen a napon megválasztják a „Tojásherceg" méltó párját a „Tojáshercegnőt". Húsvét hétfő, az egyik legérdekesebbnek tűnő látványosságot, és szórakozási lehetőséget kínálja: a helység szimbólumát képviselő tojással a templom harangjának magasságába kell célozni, aki viszont nyerni szeretne, az folyamatosan követheti az apró ejtőernyőkre függesztett óriás papírtojásokat, amelyek az ünnepség megkezdésekor leengednek a templomablakból. A „tojásfogó" játék során mindenkinek az „aranytojás" megkaparintására kell törekednie, akinek ez sikerül 5000 belga franc üti a markát.

„Halszentelés" Rupelmonde-ból

A Rupel torkolatánál fekvő városka valamikor római erődítmény volt, a középkorban viszont fontos halász, és kereskedővárossá fejlődött. Történt egyszer, hogy a halászok különös, rózsaszínes árnyalatú halfajtára bukkantak, amit szokatlan külső megjelenése miatt „májusi halnak" neveztek el. A babonás lakosság nagyon megijedt a furcsa zsákmány láttán és úgy vélték, hogy e nem mindennapi halfajta megjelenése Isten büntetése. Engesztelésként kosárba helyezték a kifogott példányokat és ünnepélyes körmenet keretében a templom oltárára helyezték, áldásért és kegyelemért könyörögve. A második világháború után a rózsaszín árnyalatú halak helyzete egy csapásra megoldódott: a nagymértékű környezetszennyezés miatt ez a faj /és sajnos egyéb fajok is/ kipusztult a folyóból. A helyiek szerint azonban, ez is a vízi démonok hibája.

Pészach, a zsidó húsvét

Pészah = elkerülést jelent. A tizedik csapás (az elsőszülöttek halála) ugyanis, amely az elnyomó Egyiptom népét sújtotta, a zsidók őseinek házait elkerülte. Ennek emlékére tartották régen az ünnepet megelőző napon az elsőszülöttek böjtjét. A kivonulás tiszteletére nemzedékről nemzedékre megünnepelik a kovásztalan kenyér ünnepét mely azt jelképezi, hogy olyan gyorsan vonultak ki a zsidók Egyiptomból, hogy a kovász meg sem kelt. Ekkor bárányt áldoztak és elbeszélték a kivonulás csodálatos történetét. Ennek emlékére két estén szédert (rend) tartanak, amikor is speciális imakönyvből, a Hágádából, olvassák fel bölcseik összeállítását, költeményeit a jeles nap alkalmából. Ilyenkor négy pohár bort isznak és jelképes ételeket esznek. Maga a peszah ünnepe hét napig tart, Izraelen kívül nyolc napig.

Stop!