Tragikomédia

2008.09.11.

Kamarai választások belülről.
Eljött a nagy nap, amire réges-régen vártunk. Itt a nagy lehetőség, szakmánk gazdasági önkormányzatának újraválasztására, érdekérvényesítő képességünk erősítésére.

 Szeretném leszögezni, hogy az írás, határozottan szubjektív magánvélemény. Ha netán valaki másképp látta, tudja, hallotta a történetet, és ezt húsz-harminc hiteles tanúval alá tudja támasztani, én a hosszadalmas bírósági hercehurca elkerülése végett, most elismerem, hogy természetesen én láttam és értelmeztem rosszul az eseményeket, és előre elnézést kérek.                     tomajer

Majd egy éve, hogy először hoztam szóba az idei kamarai választásokat.
Volt időnk felkészülni, tudtuk mit akarunk, hiszen itt a fórumon, már annyi okos gondolat hangzott el.
Önbizalommal telve indultam az infopark felé a BME informatikai épületébe, ahol a Kamara Ipari tagozatának (melybe mi taxisok be vagyunk sorolva) vezetőség választó értekezleteit tartották.
Az épület előtt külön őrzött parkoló volt nekünk elkülönítve, ahol örömömre már rengeteg taxit láttam várakozni. Bent az aulában osztályonként külön kisasszonyoknál kellett regisztrálni. Elégedetten konstatáltam, hogy a VI-os osztálynál állt a leghoszabb sor. A hosztesz aki irányítgatott minket, kérdezte, én melyik osztályba tartozom. Mondtam neki, bennfentes mosollyal, hogy a hatoshoz – Jja, a taxisok ott az a hosszú sor – mondta erre.
Majd szétfeszítette a mellemet a büszkeség. Igen, mi itt vagyunk, mi most megmutatjuk. Sok ismerős arcot láttam, többen rám köszöntek, mosolyogtak. Jó volt ott taxisnak lenni.
Gyorsan regisztráltam, és aztán elmentem felfedezni az épületet. Megkerestem, a VI-os osztály termét. Szép nagy terem volt, és a katedrán, az osztály még regnáló előző elnöke készült a beszámolóra.

Sajnálkozva néztem, hisz köztudott, hogy megrendült egészségi állapotára hivatkozva kellett elhagynia előző munkahelyét. Gondoltam, izgatottan készül búcsúbeszédére.


Visszatértem, az aulába, hogy megnézzem mivel kedveskednek nekünk, a Kamara prominensei. Magamhoz szólítottam egy kólát, egy pogácsát, és elindultam ismerősöket keresni, beszélgetni. Az emberek kis csoportokba verődve majszolgatták a finomságokat.

Hol ide, hol oda csapódva gyűjtögettem az információmorzsákat, próbáltam felmérni a terepet, kérdezősködtem öreg kamarai rókáktól, a további menetrendet illetően. Közben megérkezett Valcsi, aki mint tudjátok (a hallotaxin olvasott felhívás hatására lépett be a kamarába) szintén ifjú titán, itt a kamarai dzsungelben. „Szárnyaim alá vettem” és gyorsan végigrohantunk a regisztrációs folyamaton. Épphogy elszívtunk egy cigit, szóltak, hogy sipirc befelé, mert háromkor zárják a kapukat, aki bújt, aki nem….
Rohantunk a termünkhöz, és fohászkodtam, hogy valami rendes helyet találjak még a tömegben. Fent szerettem volna maradni a terem tetején, hogy jól tudjak fényképezni, viszont azt is tudom, hogy ezeket a kurrens helyeket foglalják el mindig először.

Szerencsére még időben voltunk, sikerült, ha nem is a legjobb helyet, de azért használhatót elcsípnünk.
Valcsi leült, vigyázott a bőröndömre, én meg elindultam fényképész körutamra.
Nagy népszerűségnek örvendtem, rólam majd annyi kép készült mobiltelefonokkal, mint amennyit én készítettem. Integettek a kollégák a kakasülőről, és kérdezgették, hogy még ma este fent lesznek-e a hallotaxin. Megígértem nekik, hogy sietek, de a ma estét semmiképpen nem tudom vállalni, mert komoly dologról van szó, lesz munkám vele bőven.
„Becsöngettek!”

Antal Attila, a IV-os osztály elnöke, (osztályfőnöke?) izgatottan nyitotta meg az értekezletet.
Megkérte a heteseket, hogy jelentsenek. Ekkor kiderült, hogy az osztálylétszám 148, ebből jelen van 42, igazolatlanul hiányzik….rengeteg.
Ezen adatok birtokában, a szabályokra hivatkozva bejelentette, hogy miután nem vagyunk határozatképesek, az ülést bezárja, és fél órával későbbre újra meghirdeti. Ennek persze sok értelme nem volt, hiszen a regisztráció pontban három órakor lezárult, tehát a későket nagy örömmel látjuk, a teremben, de szavazati joguk már nem lesz.
A szünetben kimentünk, még egy kávéra, és egy cigire. /nna nem a budiba, mint a régi szép időkben:-)))/ Közben, stratégiát egyeztettünk, az új helyzetre való tekintettel.
Visszamentünk a terembe, és elkezdődött végre az érdemi munka.
Egy újabb létszám ellenőrzési procedúra kiderítette, hogy eredményes volt a szünet, mert immár 41-en vagyunk.

Az első napirendi pont az elnök beszámolója volt, az előző ciklusban (4 év) elvégzett munkáról. Hivatkozva arra, hogy az anyagot megkaptuk a regisztrációkor írásban, ezt a pontot átugrottuk, és azonnal a kérdések következhettek.
Nem voltak. (Megvallom, a beszámolót, én el sem olvastam. Gondoltam majd meghallgatom.)

Osztályfőnökünk, dagadó kebellel megállapította, hogy ezek szerint remek munkát végeztek!
(kicsit morogtam magamban, mérhetetlen cinizmusán, de gondoltam, egy megtört, beteg /„bukott?”/ ember hattyúdala, legyen neki ennyi öröme)
Egyhangúan elfogadtuk a beszámolót, így gyorsan ugorhattunk a következő napirendi pontra.

Meg kellett tanulnunk szavazni. Hát, ez egy igazán érdekes procedúra:-) Ha nem kéri senki a titkos szavazást, akkor nyílt szavazás van.
Igaz, a titkos szavazást, is nyíltan kell megszavaznia a többségnek. Nesze semmi, fogd meg jól:-)
Én személy szerint jobban örültem volna a titkos szavazásnak, mert akkor nem feszélyezett volna senkit, hogy nemmel kell szavaznia egy olyan jelenlévőre, akire szíve, és szavai szerint nem szeretne. /vagy fordítva:-)/
De a szabál, az szabál, nem feszegettem a kérdést, hisz akiknek az érdekében állt volna, úgyse szavazták volna meg.
Van ez így szakmánkban, több dologgal is:-(
Nna szóval a nyílt szavazás abból áll, hogy újra tartunk egy népszámlálást, ahol minden szavazásra jogosultnak magasra kellett emelnie a kékcéduláját. (mit is mondok, a szavazólapját persze)
Csak annak volt szavazati joga, aki ilyen szép kék szavazólappal rendelkezett.
Miután pontosan tudtuk, hányadán állunk éppen, el lehetett kezdeni szavazni. Ami nem volt túl bonyolult. Vezényszóra, /IGEN; NEM; TARTÓZKODIK/ fel kellett emelnünk, a szavazólapot, melyeket jól képzett, matematikában jártas társaink megpróbáltak összeszámolni. Nem mindig sikerült. Volt, hogy több szavazat jött össze, mint ahányan a teremben voltunk.
Ez igen nagy derültséget keltett:-)
Amikor már perfekt szavazók voltunk, Antal úr elérkezettnek látta az időt, a választások menetének ismertetésére.

Be kell vallanom, megint sikerült megdöbbentenie. El sem tudtam volna képzelni, ennyi törődést, odafigyelést. Elmondta, hogy ők felkészültek, és előre kijelöltek egy jelölőbizottságot, amely bizottság, időt energiát nem kímélve már össze is állított egy teljes jelöltlistát. Minden megválasztandó pozícióra egy egy embert, hogy ne legyen bonyodalom, és gördülékenyen menjenek a dolgok. Megnyugtatott mindenkit, hogy ha ezeket változtatás nélkül engedjük szavazásra, akkor csomagban lehet rájuk szavazni, és pikk-pakk megvagyunk.
Elégedetten mordult fel mellettem a taxis sereg. Hjakérem, az idő pénz:-) Éreztem, hogy annak elharapják, a torkát, aki itt ebbe bele akar kavarni.
A feszültség a tetőfokára hágott, hisz mindannyian ezért jöttünk, ezért szántunk a drága munkaidőnkből (én a szuszókaidőmből) órákat a köz javára.
Meg akartuk választani végre a BKIK VI-os osztályának elnökét, és elnökségét.

Ki kell térnem kicsit az ülésrendre, és a közben megfigyelt klikkekre. Balra tőlem, a felső szektorban az összetartó taxis sereg. (kb. 25 fő) Jobbra, szintén a magasban a kamara áldozatkész tisztségviselői, (kb 8-10 fő) és lent a terem közepén, egy elég markáns, de kis létszámú teherfuvaros csapat. (kb 6-8 fő) (csak később jöttem rá, hogy azért voltak oly ismerősek, mert velük szolidarítottunk nem is olyan rég) Legfelül középen, Valcsi, és én.
/Jut eszembe: Olyan bensőségesen sutyoroghattunk, hogy megihlettük valamelyik taxis kollégát, mert elég renitens módon, a szokásos iskolai „add tovább” postával kaptam egy kedves karikatúrát a kisasszonyról. Köszönöm:-)/

A szavazásokban ezek a klikkek, igen fegyelmezetten viselkedtek. A csoportok, szinte teljes létszámban együtt mozogtak. Ez alól, kis kivételt jelentettek, a kamarai tisztségviselők, gondolom mivel ők voltak az egyetlenek, akik mindenkit névről is ismertek, néha személyes vonzalmaik, ellenszenveik szerint reagáltak.

Tehát szót kapott a jelölőbizottság képviselője, és egyesével elkezdte felsorolni, az elnökség által javasolt neveket. Ezeket egyesével meg kellett szavazni, hogy felkerüljenek-e a táblára. Vagyis a jelöltlistára, amit osztályfőnök úr, a táblán vezetett.

Érdekes volt nézni, a klikkek mozgását. A taxis sereg, mindenre igent mondott, a kamarások, szinte mindenre, (időnként némelyik tartózkodott) a fuvarosok, néha nagyon markánsan nemet is mondtak. Hogy ez mitől függött, nem jöttem rá.
De biztos tudták mit csinálnak.
(a mi kis csapatunk, (ketten) szinte mindig tartózkodott, vagy nemet mondott, (nna azért néha igent is) attól függően, hogy ismertük e a szóban forgó embert.
Meg kell vallanom, idővel kellemetlen lett, ez a folyamatos szembenállás, és taktikát váltottunk. Egyszerűen nem szavaztunk.
De nagyon előre szaladtam… Még csak az Osztályelnöknél, és elnökségnél tartunk.

Először az elnök neve került a táblára. Miután több javaslat nem érkezett, pillanatok alatt meg is szavaztuk, ő már ki is lett pipálva.
Következett az alelnök. Itt majdnem leestem a kakasülőről, mert Antal úr, egészségi állapotától függetlenül, mégis egyetlen jelöltként szerepelt. (Gondoltam, szép dolog, ilyen betegen is szeretné a háttérből segíteni az osztály munkáját.
Természetesen ő is csont nélkül meg lett szavazva. (ugyan kinek lehetne kifogása egy ilyen gesztus ellen?)

Utána jöttek szépen sorban az elnökség tagjai. Róluk csak a listára való felkerülést döntöttük el első körben. Amikor betelt a lista, Elnök úr, elégedetten végignézett a résztvevőkön, mint akik eddig tökéletes munkát végeztek, és megkérdezte, hogy van e valakinek még javaslata a jelölőlistára.
/a procedúra közben egyszer Valcsi odasúgta nekem, hogy ha már idejöttünk, akkor ő bizony jelölni fog engem, mit szólok hozzá? Rábólintottam, hisz rég röhögtünk:-)/
Tehát, bátortalanul feltette a kezét. Dermedt csend fogadta. Vagyis jobbról, a kamarások közül, némi kíváncsisággal vegyes várakozás.
Elmondtuk a szabványszöveget, amit volt időnk időközben szinte szóról szóra megtanulni, és elnök úr szavazásra bocsájtotta a kérdést.
Nyolc azaz nyolc IGEN szavazatot kaptam. Sosem fogjátok elhinni, kik szavaztak rám.
A kamarások! Név szerint, a teljesség igénye nélkül: Dudás Z. Sipeki J. Tamás M. stb.stb :-)
Balról mellettem, taxisfronton, megfagyott a levegő.

/mondtam én, hogy jobb lett volna az a titkos szavazás:-)/
 

 A Ptk. ugyanis azt mondja nekünk, hogy a közzétételhez nem kell az érintettnek hozzájárulnia, ha a felvétel nyilvános közszereplésen készült. Ilyennek számít minden olyan rendezvény, esemény, ami befolyással van a helyi vagy országos társadalom alakulására.
 Attól, hogy valaki elmegy egy rendezvényre, még nem biztos, hogy egyben azt is szeretné, ha a másnapi újság címlapjára felkerüljön. Ez azonban részben tőle is függ. Ha ugyanis ő valamilyen formában aktívan is közreműködik az eseményekben, akár csak egy transzparenst emel a magasba, onnantól jogi értelemben az ő részvétele nyilvános közszereplésnek minősül, az erről készült fényképet pedig nyilvánosságra lehet hozni. Ugyanakkor, ha csak passzívan vesz részt, akkor kell a hozzájárulása a kép készítéséhez.
Ez alól egy fontos kivételt ismer a joggyakorlat: amikor a felvétel nem egy-egy embert, hanem nagyobb tömeget ábrázol, és a kép nem egyenként, hanem összességében ábrázolja őket, ilyenkor szintén NEM kell hozzájárulást kérni a rajta szereplő személyektől.

Nem történt semmi. Nem kerültem a listára, haladhattunk tovább. Mivel több javaslat nem volt, tényleg egyetlen szavazással meg lehetett választani az elnökséget.
Melyre így, szinte mindenki kénytelen volt igennel szavazni, hiszen ő (vagy jelöltje) is köztük volt.
Megvallom, mi is igennel szavaztunk, hiszen a rám szavazók megérdemelték, ezt a gesztust:-)
Senki nem mondhatja, hogy nem legitim az elnökség, hisz a jelenlévők, egyhangúan szavazták meg!
Ezek után, már csak a felsőbb szervezetekbe kellett jelölteket, és küldötteket választanunk. Ez a táblázat igen tanulságos. Le a kalappal Antal Attila mérhetetlen tenniakarása előtt! Betegen, is úgy érzi ott a helye a munka frontján….
Szó sincs itt hattyúdalról.
Ez egy főnixmadár kérem!:-)

Magyarázattal tartozom még, a kollégáinkról feltett képekről.

A leszavazásom utáni hangulatváltásnak köszönhetően, egyszercsak halkan sziszegve fel lettem szólítva, hogy balra ne nézzek…
Vagyis a fényképezőgép ne nézzen. Hozzátette, a kedves kolléga, hogy egyetlen róluk készült kép fel nem kerülhet a hallotaxira, mert…
Nem részletezem, mert sajnos nem ment a diktafon:-( Mindig hibázok:-)
Nem tudom mi történt, hogy „varázsütésre” megváltoztatták, a véleményüket. Gondolom, azt hitték, hogy itt most egy őket elmarasztaló írás fog születni bosszúból.
Ezek szerint nem ismernek engem:-)


Bbetyár szerint, aki keretes írásunk közzétételéhez is ragaszkodott, nem kell törődni velük, de én úgy gondoltam, hogy mindenkinek vannak jogai, és érzelmei.
És lássuk be, ebben a történetben az ő személyük, nem oszt, nem szoroz.

Teljesen mindegy, hogy a szerepet Főtaxisok, Tourist taxisok, netán Zóna taxisok játszák el. A forgatókönyv működik.
25 fegyelmezett taxis, legyőzhetetlen erőt képvisel.

Itt kell még megjegyeznem (nem utolsó sorban) hogy VALCSI volt az egyetlen TAXIS, aki saját elhatározásából, a saját költségén vett részt ebben a bohózatban.
/mert én a hallotaxi tulajdonosait képviseltem, és természetesen szavazataim, Bbetyár, és Csogu szavazatai is voltak./
Köszönöm neki, és egyben elnézést kérek tőle, hogy kidobott tizensokezer forintot az ablakon, az én naivitásom miatt:-(

 

 

Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak az urh szóljon.


A megválsztott tisztségviselők névsora:

A felsőbb fórumokba jelöltek névsora: