Nem rossz ez, srácok, csak qrv@ belterjes: tíz idióta és tíz normális gyötri egymást, aztán egy idő után húsz egyforma válik belőlü(n)k. Ettől függetlenül sok sikert a folytatáshoz!!!!!!

Mit szeretnél? ..fizetni? :-)

Hurrá! Mit iszunk, Tamás? :-Dp

további sok sikert

:-))!!

Kössz!:-)

96-ban egy asztalija lehetett volna. :) Vagy átugorhatott volna a Vágási Ferihez...

Az ellentétek..... Isstenem, a jó kis indexes csatáink:-)

Meglepő lett volna, ha akkoriban egy laptopot lapozgat mondjuk az öreg:-) Plálne, hogy a forgatókönyvíró, még ma se nagyon tudja milyen is egy számítógép. A mostani Életképek c. sorozatában érdekes mondatok szerepelnek néha:-)

Kár, hogy nem előbb találtátok ki, akkor lehet titeket olvasott volna Taki bá. :)

No igen, ami félelmetes ebben az eltelt 5 évben....hogy még téged is megkedveltelek...ami mondjuk ki....már-már kóros :-))

Ezt nézd meg, és felvidulsz: Az olvasóink kilencvensok százaléka naponta visszajár. :-)

Pont erre gondoltam, hogy egy kis biztatás jól jönne, hogy ez már az alja...de félek, attól még messze vagyunk:-) Azért jók ezek az évfordulók. Picit lefékez az ember, mondhatom már 5 évre visszatekintve, hogy nosztalgiázik...és a fene tudja...valahogy nem könnyebb tőle a lelkem. Nem a megvalósított dolgok jutnak eszembe, hanem az 1000+1 be nem tartott ígéretek...az elfelejtett, elhanyagolt barátok, haverok...és sorolhatnám. A napokban beszélgettem régi haverokkal, akikkel anno együtt kezdtük koptatni az aszfaltot és azon merengtünk, hogy a fenébe volt annyi időnk, mert régen jutott mindenre!!? Családra, alvásra, munkára és a kollégákkal történő hülyeségekre. Télen egymást mentettük ki a hóból, majd elmentünk teázni...manapság örülj, ha nem hordják rád a havat, nemhogy segítenek. Kimentünk melózni, majd billiárd, duma, trécselés, majd meló és elégedett arccal számolni reggel a bevételt. Tegnap délután felébredtem... kialvatlanul...elindultam utamra, majd most reggel haza... ...számlát kért az egyik utasom, majd amikor leírtam a dátumot, bevillant....holnap 5 éves a hallotaxi. Bevillant valami, ami anno az egész életemet behatárolta, ami fontos volt, ami sokat jelentett... Pörög ez a mókuskerék, szédülünk is benne rendesen...de nem tudom, most valahogy nem szeretnék kiszállni (esni) belőle. Csogu bácsi - mondják a fiatalok - és azon veszem észre magam, hogy már nem is zavar...sőt...ők sem viccből mondják...háát igen...repül az idő...piszkosul repül... Rengeteg hibám van és sokat hibáztam az elmúlt 5 évben... Nem fájnak a rúgások, mert sok jogos, van alapja... Viszont egy dolgot megtanultam, kemény iskola, de lehet, kijártam, de ha nem is, mindenesetre az utolsó évesek közé sorolnám magam... Amit tanultam nem más, minthogy nem éri meg vitázni, veszekedni, egymást bántani, mert eredménye nem lesz, csak sok fájó seb-heg. Értelmetlen, sehová sem vezető viták, sértések, amik csak rombolni tudnak... Egy pofonra sem emlékszem, amit életemben kaptam, már egy sem fáj...de sosem feledem azt, amikor a lányom először megsimogatott és gügyögve apának hívott, arcán mosoly, szemében csillogás...és ha rá gondolok, szemem ettől lesz könnyes és nem a pofonoktól.... Nem az ad erőt, ha beléd rúgnak, hanem ha szeretnek és bíznak benned!!!

További sok sikert!

Az első világháború meg pont 92 éve ért véget. :)

Nyugi ... és még nem vagyunk az alján! :-)

Köszönjük, hogy lehetünk! 5 éve, amikor nekifutottunk ennek az egésznek, abban reménykedtünk, hogy picit hozzásegíthetjük a szakmát ahhoz, hogy kijöjjön a gödörből. A fene se gondolta volna, hogy akkor voltunk a gödör peremén:-))

5 éves a hallotaxi

Születésnapos jóreggeltet! Köszönjük, ismételten mindenkinek a jókívánságokat. :-)