A Sharing economy a szabadság és jobb élet ígéretével hódít. A gyakorlatban a technológiai lehetőségek es a tőkés világrend következtében ennek ellenkezőjét valósítja meg, kiszolgáltatottá és kisemmizetté teszi híveit. A két naggyá nőtt képviselője jól példázza ezt. Az uber és a hölgy altal is említett Airbnb megvalósították piaci uralmukat saját területükön. A globális térben egy elterjedt és bevált applikációt szinte lehetetlen legyőzni. A kereslet automatikusan a megszokott csatornán jelentkezik, ezért aki forgalmat szeretne bonyolítani az adott szegmensben, kénytelen alávetni magát a piac elvárásainak és a kereslet jelentkezésének helyén elviselni a globális vállalat diktátumait. Elsősorban, de nem kizárólag elképesztő mértékű haszonkulcsokra, a maguk számára vindikált jutalékokra gondolok. Ezeket szépen időről időre emelhetik tovább, hiszen monopolhelyzetben vannak.

Felvenni vele a harcot hagyományos formában nem lehet. Az USA ill. más országok piacain hasztalan árversenyt folytatnak a konkurensek az uberrel. Pedig az uber jelenségben pont az a jó, hogy a szolgáltatást valóban végző autósok kénytelenek viselni a valós tevékenységgel járó összes költséget, ezért az uber bármilyen alacsony ár esetén is jelentős hasznot képes realizálni. Már kilakoltatták a sofőrjeit, ő még mindig gazdagodik!

Van azonban egy másik módszer, amivel tégláról-téglára elbontható a piacon az uber hatalma. Ha egyetlen országból képesek vagyunk kiszorítani a céget, a következőben mar könnyebben megy, míg végül akar az egész kontinensen megszabadulhatunk tőle. Ehhez azonban űberebbé kell válni az ubernél. 

folyt.köv.