Palotás János országgyűlési képviselő a Vállalkozók Országos Szövetsé­gének elnöke. 35 esztendős közgazdász, korábban aktív sportember. Tíz éven keresztül kosárlabdázott. 1982-ben a legelsők között kezdett magánvállalko­zásba. Van egy termelő cége közös vállalkozásban, és egy befektető saját családi cége. A Vállalkozók Országos Szövetségét, amelynek elnöke, annak idején a magánvállalkozók hozták létre. 1983-tól szerveződött, de akkoriban még nem engedték, hogy önálló társadalmi szerv legyen, ám helyet kaptak az akkori Ke­reskedelmi Kamarában. 1988. február 20-án vált a többezres tagságú szervezet önállóvá. Családos ember, hatesztendős leánya és tízéves fia van.


- Palotás úr! Igaz az a hír, hogy vasárnapi szerepe után - amikor is az egyeztető tárgyalásokon a munkaadók küldöttségét vezette - átül a független képviselők padsoraiba? - kérdeztük tegnap délután a VOSZ elnökét a Parla­mentben.

- Én nem vagyok pártpolitikus, az MDF-nek sem vagyok tagja, de a frak­ció sem jelezte, hogy megvonták volna tőlem a támogatást. Hát most bemegyek az ülésterembe... Meg kell hogy mondjam, ők nem vesztették el az én bizalma­mat. És megtisztelő számomra a bizalmuk.

- Úgy érzi, hogy ez a bizalom továbbra is megmarad az MDF-frakció ré­széről a vasárnapi tárgyalások, illetve ott betöltött szerepe után is?

- Ki fog derülni. Én úgy érzem, hogy csak segítettem. Megoldottam egy olyan problémát, amelynek megoldása meglehetősen megkérdőjelezhető volt. Ezt fel lehet fogni ellenségképként is, de én azt hiszem, hogy nem az.

- Igaz az a kósza hír, hogy míg vasárnap az egyeztető tárgyalások folytak, a VOSZ elnökének lakása előtt tüntettek?

- Nem tüntettek. De az igaz, hogy tervbe vették. A taxisok fogtak olyan URH-adást, amiben ez elhangzott.

- A tárgyalások befejezése óta érte-e valamiféle atrocitás? Kapott-e fenye­gető telefonokat?

- Nem, kizárólag pozitív telefont, táviratokat és leveleket kaptam.

- Akkor nyilván tisztában van vele, hogy egyre többen kedvelik. Én magam nem egy embertől hallottam, hogy ennek a Palotásnak kellene miniszterelnöknek lennie.

- Nekem jó kontaktusom van a miniszterelnök úrral.

- Diplomatikus válasz. Ezek szerint az előző megállapítást nem óhajtja kommentálni?!

-Nem.

(Itt megszakad a beszélgetésünk, mert Palotás Jánosnak a kezdődő ülésre kellett sietnie, ahol egyébként a frakcióvezetők után ügyrenden kívül szót kért és kapott. Többek közöt elmondtat, hogy a szimpátia-, illetve ellentüntetésekkel szemben az egyeztető tárgyaláson az asztalnál ülő felek több millió embert kép­viseltek. És ezt azért nem ártana tudomásul venni azoknak, akik esetleg eltérően értékelik az elmúlt napok eseményeit. Felszólalását az ellenzéki padsorokból taps, a kormánykoalíciós oldalon csend kísérte.)

- Amikor a felszólalását követően visszaült helyére, a padsor szélén ülő kollégája elég feldúlt arccal mondott valamit, amire ön nem válaszolt.
- Ez a csend és a kísérő félmosoly minősíti a dolgot?

Igen... Ez minősíti...

- Az ülés kezdete óta hogyan alakult viszonya képviselőtársaival? Tettek-e megjegyzéseket?

- Több képviselőtársam gratulált, és közölte velem, hogy nem érdekli a frakció általános véleménye. Értékelik azt a tevékenységet, amit a válságfenye­getettség miatt valakinek fel kellett vállalnia. Általánosságban persze nem ezt érzem itt, igaz, nem is támadtak. Bár azt érzem, környezetem nem nagyon tudta megemészteni az elmúlt napok eseményeit, amelynek szükségszerű következ­ménye volt a kompromisszumos megoldás.

- Még most is megtiszteltetésnek érzi, hogy az MDF-koalíció padsoraiban ülhet?

- Először is a lakókörzetemben lévő demokrata fórum tagjai vállalták el, hogy támogatnak. Hogy egy parlamenti párt frakciójának képviselői ebben a pillanatban hogy élik meg azt, hogy a hozzájuk kötődő kormányzat felelősségét nagyon erősen kellett hangsúlyozni és kritizálni, nos én ebből végleges követ­keztetést levonni nem óhajtok.

- Hogyan látja? Rövid időn belül tető alá kerül a benzinár megnyugtató megoldása a Parlamentben?

- Nem véletlenül ragaszkodtam a tárgyalások során a munkaadók szem­pontjából ahhoz, hogy egy parlamentet a felelősségteljes, hosszú távú törvény­alkotásban sürgetni nem lehet. Ezért került a megállapodásba az, hogy mindent elkövetünk és minden segítséget megadunk. Mint mondtam, van kiút! A prob­léma az lesz, ha nem mutatják meg ezt a kiutat. Mert áldozatot kérni anélkül, hogy megmondanánk, miért, s csak az okokat hangoztatni, azt nem lehet, az sú­lyos hiba. Ha ezt a tanulságot nem tudtuk mindannyian levonni az elmúlt napok során, az lesz a tragikus.



Dévai Kovács Gyula

 Taxisblokád 1990. okt. 25-28

Fórum

Fotók

Megjegyzés:
A dokumentumokat, Szakonyi Péter:
BLOKÁD Avagy kocsisor Kelettől Nyugatig c. könyvéből vettük.
Ezúton is köszönet neki, és munkatársainak a munkáért!