UBER: Vadkapitalista közösségi gazdaság

2014.11.13.

Számunkra semmi újdonság, hisz húsz éve így élünk!
 
Mindenkinek tudnia kell:  Az, hogy maga az UBER alkalmazás elindul nem jelenti azt, hogy a taxizásra (személyszállításra) vonatkozó szabályok alól bárki felmentést kapott volna!  Tehát, a gépkocsinak és a gépkocsivezetőnek minden feltételt teljesítenie kell, amit a jogszabályok rendeletek előírnak. Kvázi, csak taxisok regisztrálhatnak és vállalhatnak jogszerűen fuvart a rendszerben.

A Uber nem a szabad verseny letéteményese

A jelen helyzetben ugyanis a Uber szolgáltatása nem több, mint egy csinos és innovatív alkalmazás, mely nem a kapitalizmus győzelmét hozza el, hanem az adóelkerülést és a tisztességtelen versenyt.

 
Nemcsak a piaci monopolhelyzetet élvező vállalatok tiltakoznak a sharing economy ellen. A baloldali publicista az Uber taxi-alkalmazás kapcsán rávilágít, hogy a nagyvállalati vízfejet kikerülő, a dolgozó és a kuncsaft számára egyaránt előnyösnek vélt szolgáltatás valójában a munkavégző embertelen kiszolgáltatottságát okozhatja.
„Az innováció és a haladás leple alatt a közösségi gazdaság vállalatai megkerülik a munkásokat védő szabályokat, leszorítják a béreket és semmibe veszik a törvényeket. A közösségi gazdaság lehetővé teszi, hogy a vállalatok a dolgozókra hárítsák a kockázatokat, ellehetetlenítsék a munkavállalók érdekvédelmi szerveződését, és persze azt is, hogy a kapitalisták magas profitra tehessenek szert alacsony költségek árán” – írja Avi Asher-Schapiro a New York-i székhelyű Jacobin magazin publicistája.
Az elmúlt években számos országban indult tiltakozás a magyarra nehezen lefordítható sharing economy vállalkozásai ellen. A közösségi gazdaság előretörésével szemben általában a piacukat féltő cégek szoktak fellépni: az Airbnb szálláskiadó-hálózat ellen a szállodák, az Uber fuvarszolgálat ellen a taxitársaságok. Miközben a hagyományos cégek az árak leszorításától és piacvesztéstől tartanak, a közösségi gazdaság hívei (és persze az internetes  vállalkozások tulajdonosai) azt remélik, hogy a munkavégzők és a kuncsaftok közvetlen összekapcsolása kiiktatja a nagyvállalatokat, így előnyös a szolgáltatást elvégző és megrendelő számára egyaránt. Sokan egyenesen abban bíznak, hogy az internet és a mobiltelefonos alkalmazások segítségével jelentősen nőhet az önálló, és így szabadabb kisvállalkozók aránya.
Asher-Schapiro az Uber kapcsán arra világít rá, hogy a helyzet korántsem ilyen idilli. A szerző több amerikai nagyvárosban készített interjúkat a céggel szerződésben álló gépkocsivezetőkkel. Kiderült, hogy a nem hivatásos sofőrökből verbuválódott szolgálat dolgozói nagyon elégedetlenek. Eleinte ugyan szép pénzt lehetett keresni, ám a közösségi gazdaság elterjedésével megjelent a konkurencia, így az Uber jelentősen csökkentette a fuvardíjakat. A gépkocsivezetők számításai szerint ma már a minimálbérnél is kevesebbet visznek haza. Igaz ugyan, hogy a fuvardíjak 80 százaléka őket illeti, ám minden költséget maguknak kell állniuk: az autó szervizelése és az üzemanyag mellett maguknak kell gondoskodniuk az egészségbiztosításról is.
Mivel a dolgozók jogi értelemben nem állnak alkalmazásban, így az Uberre nem vonatkoznak a munkaadókat korlátozó előírások. A gépkocsivezetők semmilyen módon nem szólhatnak bele a tarifák alakításába. Az Uber bármikor letiltja azon gépkocsivezetőket, akiknek a szolgáltatást igénybe vevők értékeléséből számított elégedettségi indexe 4,7 pont alá süllyed. A sofőrök ezért úgy érzik, hogy a kuncsaftok kénye-kedvének is ki vannak szolgáltatva.
Az elégedetlen Uber-sofőrök már több amerikai nagyvárosban tartottak tiltakozást, és egy másik cég szolgáltatói megalapították az Applikáció Alapú Sofőrök Szövetségét, amin felbuzdulva a Seattle-i Uber-sofőrök szintén elkezdték a szakszervezet megszervezését.
„Valójában semmi innovatív vagy új nincs a sharing economy üzleti modelljében. Az Uber nem más, mint a kapitalizmus a maga csupasz valójában” – vonja le a következtetést Asher-Schapiro.

Fórum: