Kiesés után újra szervezendő kapcsolatok

2007.06.08.

TAXISKÖNYV XXVII.   Háromkirályok

LACI: PRIVÁT KOCSI JÓ LESZ?

Kiesés után újra szervezendő kapcsolatok

 

- Mit jelent az, hogy elvi totálkáros? Ez új kifejezés a számomra.

- Erről én is csak hallottam, nem tudom igaz-e, de ha a kintről behozott kocsi 30 napon belül úgy sérül, hogy minden eleme rongálódik, akkor a biztosító a teljes vámértéket fizeti, és a roncsot viheted. Az a tiéd. Ezt jelenti, ha elvi totálkárosnak minősül egy kintről behozott autó. Az én esetemben durván négyszázezer körül kaptam volna a biztosítótól. Abból mindent meg lehetett volna csináltatni úgy, hogy nekem nem került volna semmibe. De nem így történt, mert nem volt biztosításom.
Kezdődött az alkatrész utáni rohangálás meg a festékszerzés, a fényező felhajtása. Végül két hónapom ment rá úgy, hogy közben nem is kerestem. De szerencsém volt, mert nagyon jó hozzáállású maszekot találtam. Akik látták a kocsit, lakatosok, szakemberek, mind úgy saccolták, hogy kettőszáz és kettőszázötvenezer között lesz a számlám vége. De jóval olcsóbb lett. Igaz, sok cuccot úgy kellett megszereznem, és ami itthon nem volt, azt kintről kellett meghozni.

- Mi volt az, amit nem lehetett javítani és új vagy bontott alkatrészként be kellett szerezned?

- Elvileg kellett volna egy tető. De 8000 schilling plusz a vám nagyon soknak tűnt, hiába jártam a kinti boltokat.

- Májusban Bécsben találkoztunk, mondtad, hogy alkatrészért jöttél. Mi után jártál éppen?

- Tetőt, szélvédőt, ajtót, sárvédőt kerestem. De semmit, egy csavart sem kaptam hozzá, mert nem bontják még. Olyan fiatal típus, hogy bármilyen baja van, megjavítják.
Végül teljesen véletlenül egy éppen előtte való típusról tudtam bontott cuccot venni, mindent egy gépről. Az ajtó csak majdnem jó, de még szakértő is nehezen veszi észre a külső ajtókeretnél az eltérést.

- Mibe kerültek végül az elemek?

- A bontóban fizettem 25 ezret, az első szélvédőért pedig 7500-at. A négy kiló festék 13 ezer. A hátsó szélvédőt egy gmk-val hozattam 2000 schillingért. A fényezésért fizettem 25 ezer munkadíjat, a karosszériásnak pedig 37 ezret. Ez így százezer forint, plusz 2000 schilling. Meg amit nem kerestem két hónapon át. De a kétszázhoz viszonyítva még mindig kedvező.

- A futómű vagy más szerkezeti rész nem sérült meg?

- Nem. Utólag derült ki a borulás előzménye, az, hogy futóműhibásan vettük. Tudod, hogy van a kerékösszetartás, meg a dőlési szög. Az utóbbi az egyik keréknél jó volt, a másiknál borzalmasan nagy. Erre mondta a futóműves, hogy amikor egyenesből elmozdítom, aláfordul, és ezáltal két irányba kormányozom az autót. Vizes volt az út, nem volt elég nagy a tapadás, és a túl nagy dőlési szög miatt arra ment, amerre a kerék állt, nem arra, amerre kormányozva volt.

- Kitört a kormányzás irányából?

- Pontosan ez történt. Már előtte éreztem, hogy ez lehet a hibája, csak nem tudtam biztosan, hogy itt a baj. Amikor kész lett a karosszéria, elvittem futóműveshez, és akkor, utólag derült ki. Most már túl vagyunk mindenen. Olyan június 10-12 körül minden hibátlan volt. Akkor kezdődött a következő forduló, mert a baleset előtti napon vizsgáztattam rendszámra, és másnap kellett volna taxira vizsgáztatni. Kérdeztem, miért kell dupla vizsgadíjat fizetnem, ha egyik nap rendszámot kap, másnap pedig öt kilométer után visszahozom a taxiengedélyért. Közölték, ha el sem mozdulok, akkor is kell. Na, pénteken nem mentem, hétfőn kellett volna visszavinnem. Végül két hónap után vittem, és minden további nélkül levizsgáztattam. Először be kellett fizetnem 340 forint vizsgadíjat, majd 300 forintot a plombálásért. Ez is egy röhej, mert arra már lusták, hogy rendesen leplombálják. A motortérbe, a kilométerspirál külső részére rátette a zsinórt, és rányomta a plombát.
Ezt csinálta az óránál is, mert nehéz szétszedni a műszerfalat. A kárpitot, meg mindent meg kell bontani ahhoz, hogy az órához hozzáférjen. Ezt nem vállalta, a spirálon pedig nincs olyan fülecske, amibe bele tudná fűzni a zsinórt. Tulajdonképpen befizettem az árát, és semmi sincs leplombálva. Oda tolhatom a spirálon, ahova akarom.

- Végül is kiesett két hónapod. Ez csak a hollandiai kuncsaftodat érintette, vagy vannak egyéb stabil üzleteid is?

- Nemcsak őt kellett értesítenem, telefonon, hogy elkészült a kocsi és munkaképes vagyok, hanem más régi kapcsolatot is. Olyan állandó kuncsaftokat, akiknek ezalatt más dolgozott. Azóta már kerestek is. Ez azért nagyon fontos, mert az állandó megrendelők akkor is adnak fuvart, amikor pang az üzlet, és a kollégák tízesével, húszasával állnak a drosztokon. Jó, hogy néha többe kerül a lé, mint a hús, mert a rövid városi fuvarjaikat is meg kell csinálni, de ezt kompenzálják a vidéki utak.

- Nem fenyegetett az, hogy valamelyik állandó partnered elpárol tőled a kiesés miatt?

- De. Főleg a nyári szezon kapcsán egy idegenforgalmi társaságnál. Ez egy fuvarszervező cég, de szállást is szerveznek, programokat csinálnak, tolmácsot biztosítanak, ha a kuncsaft ezt kéri. Gmk alapon működnek, és mindent megszerveznek a világon. Jók az alkalmazottjaik.

- Milyen elszámolással dolgoztok?

- A fuvar végén készpénzzel fizetnek.

- Órára dolgozol nekik, vagy eleve kialkudott fuvardíjjal?

- Kialkudjuk. Muszáj, mert ha megadott időre kell mennem a reptérre vagy a pályaudvarra, akkor hiába van négy órakor a menetrend szerint az érkezés, nekem háromnegyedkor ott kell lennem. És ha késik, akkor meg kell várnom. Aztán esetleg egyből vidékre kell vinnem, de lehet egy sima transzfer, amikor csak a szállodájába kell elvinnem az érkező utast. Erre van a transzfertarifa.

- Ez mennyi?

- Hatszáz forintot kapok az ilyen utakért. Ez reptértől a szállodáig tart. Az árban benne van az is, hogy én kettőkor már nem vállalhatok fuvart, ha négyre a reptéren kell lennem. Hiszen ha elvisznek a város túlsó végére, akkor már nem érek vissza időre az utasomért. És azzal is számolni kell, hogy esetleg késik a gép, és én ott várok. Az utasnak pedig nem mindegy, hogy egy jó nyugati kocsi várja vagy egy Wartburg. De az előre rendelt, jó autóknál minden szállodában és irodánál így alakulnak az árak. Nem mi találtuk ki, ez mindenhol így van.

- A transzferen túli munkákat hogyan számoljátok el?

- Ez függ a programtól és a kocsitípustól is. Egy Mercedesnek nagyobb az óradíja, mint egy kis Opelnek. És a távolságot meg a program idejét ismerni lehet, ezekből kalkuláljuk ki a díjat. Mert az óra nem működik, sőt előre az a kérésük, hogy mindenféle taxijelzést le kell szedni róla.
Nem tudom miért találták ki, de lekapom föntről a taxijelzőt, meg kívül a matricákat. Ez a kérésük, tehát eleve úgy kell megszerkeszteni a kocsit. Például mágneses matricák, mert a hagyományosat nem lehet naponta leszedegetni. És ezek a költségek mind beleszámítanak a fuvardíjba. Egy mágneses matrica 900 forint, és kettő kell belőle. Az még sem 60, hanem már közel 2000 forint.
Mondjuk egy pécsi út kétszáz kilométer. 10 forintjával az 2000. Órával is 10 forint most kilométerenként. Plusz az ottani programban 300 forint óravárás. A helybeni fuvarok ebben az óradíjban benne vannak, hiszen Pécsen belül mit lehet menni? Húsz kilométert legfeljebb. Ez pedig belemegy az óraátalányba.

- És ezt a megérkezéstől a hazaindulásig számoljátok?

- Nem megy ennyire precízen a dolog. Ha reggel öttől előreláthatólag éjfélre érünk haza, az ugye 19 óra, vegyünk húszat. A fele óraátalány az háromezer, a kétszer kétszáz kilométer az négyezer, kérek érte hétezer forintot, de lehet, hogy csak hatezret. Aztán, ha a kuncsaft menet közben valamit megváltoztat, akkor ez módosulhat. Például jártam úgy, hogy valakit el kellett vinni vidékre, azzal, hogy odaviszem, ott marad, és úgy jön vissza egy-két nap múlva, ahogyan ott befejezi a dolgát. Kiderült, hogy nem találta meg, akit keresett, és el kellett vinnem egy másik városba. Illetve először azt mondta, hogy hozzam vissza, de útközben eldöntötte, hogy menjünk át Győrbe. Ennél az útnál utólag módosítottuk az elszámolást.
Vagy előfordul, hogy amíg az utasom tárgyal, ad nekem valami apró ügyintézést, vagy már a gmk alkalmazottja előre eldönti, hogy apróságokat rám bízhat útközben. Ezek mind növelik a tarifát, tehát más elbírálás alá esnek, és pluszban honorálják. Ezenkívül azt is figyelik, mennyire volt elégedett a kuncsaft. Volt olyan kollégám, aki bakot lőtt, mert a végén az utas megjegyezte, hogy ejnye-ejnye, és ezzel jelezte, rossz véleménye van a taxisról. Többé nem hívták, hiába hitte, hogy körülötte forog a világ, mert ő Mercedesszel volt.

                     

< vissza