FÓRUM

 Archivum 

Miért utáljuk csogut?

  Na igen, rég írtam.
Nem hiányzott…
Nem hiányzott, mert sokan, akik magukkal sem tudnak elszámolni, hirtelen engem kiáltottak ki hibásnak az miatt, ahol manapság tart ez a szakma.

SZOTYI TAXI

Mondja ezt olyan, aki talán még akkor nem is taxizott, amikor mi már az ellen akartunk tenni, ami most van. Mondja ezt olyan, akit nem lehetett 1-2 órára kiszakítani a tutiból azért, hogy tegyen az ellen, hogy ezt elkerülhessük.

Olyan emberek alkotnak véleményt olyan dolgokról, amihez nem is konyítanak, akik egy cégnél, egy szemellenzőben nyomják évek, évtizedek óta.

Barátok, haverok, jó ismerősök…

Értelmetlennek tartottam szembe menni a véleményükkel, mert csak indulatokat generál, amire annyi szükségem sincs, mint sántának a púpra.

Így kitértem előlük, amennyire csak sikerült, ha nem, akkor szépen meghallgattam, majd én is csóváltam velük együtt a fejem és haladtunk tovább a dolgunkra.

…és ez szerintem így volt jó, pedig történt olyan mértékű atrocitás, ami mellett igen nehéz volt elmenni…de sikerült.

Dolgoztam és olvasgattam, amit írogattatok a fórumokon.
Sokszor gondoltam arra, hogy billentyűt ragadok, beleszólok, elmondom a véleményem, ami természetesen nem biztos, hogy a tuti, az igazság…csak egy vélemény a sok közül.

Megálltam, nem tettem.

Közben persze azért zajlott az élet.
Sokan érdeklődtek, hogy mennyire jött be nekem a cégváltás, aminek a megválaszolását igen egyszerűen megoldottam és haladtunk tovább. Hiszen a semleges válasz senkit sem érdekel.

- Szia, hogy vagy?

Ez egy udvarias kérdés, általában a válaszra már senki sem kíváncsi.
Kivételt képez ez alól, ha szélsőséges a válasz.

- Hogy vagy?
- Haldoklom.


- Hogy vagy?
- Szuperül, nyertem…örököltem…


Na és ilyen irányú kérdés az is, ami a melóra vonatkozik.

- Hogy megy nálatok?


Amennyiben a sablont lököd, a kutya sem kíváncsi a válaszodra. Maximum azt várja,hogy levegőt végy és már el is tudjon Ő kezdeni panaszkodni, átkozni mindenkit…stb…stb…

Na de ha a válaszod szélsőséges…?

- Hogy megy nálunk? Nagyon megy. Bonyek 10 ezer a tagdíj és 3 csatornán nyomjuk…

Illetve:

- Hogy megy nálunk? Sehogy. Napi 2 fuvar, az is 600 forintos.

Miért van ez? Semmi másért, csak azért, hogy amennyiben nálad is rosszul megy, akkor megnyugtassa a lelkiismeretét, hogy: Na ugye, nem érdemes ugrálni.

Viszont, ha jól megy, akkor az ideg tépi és mindenféle kifogást keres, ami miatt neked még sem annyira jó, ezzel nyugtatva önmagát és adva magyarázatot arra, hogy Ő miért is nem lép, miért is nem változtat.

Szóval ez a, hogy megy nálatok egy ingoványos kérdés, a mi van veled, meg a, hogy vagy kérdés, meg csak arra jó, hogy magamat fárasszam a válaszadással.

Ezért is inkább kitérek ezen kérdések megválaszolása elől, sőt, már azokat az életszituációkat is kerülöm, ami ezeknek a kérdések felvetésének a lehetőségéhez vezet.

Oka?
Baromira nincs kedvem senkit sem meggyőzni arról, hogy mitől jó a jó és mitől rossz a rossz.
Na meg ami nekem jó, az lehet a másiknak valóban rossz és fordítva.

Mégis hogy némi képet adjak magamról, ha már ez egy blog.

Jelenleg a Max taxinál vagyok, ott is főetikás beosztást cipelve a vállamon.

Amikor ezt az egészet elvállaltam volt elképzelésem, hogy miként is fogom végezni a feladatom.

Baromira nem könnyű ez úgy ahogy van.

Amennyiben maximálisan lelkiismeretesen végzed a feladatod, akkor darabokra szednek.
Amennyiben túl humánus vagy, akkor azzal visszaélnek.

Nem végzed a feladatod maximálisan, akkor nem érzed jól magad a saját bőrödben.
(Erre mondjuk akkor szokott sor kerülni, ha falnak rohansz)

Amennyiben megpróbálsz bekeményíteni, akkor magaddal nem tudsz megbékélni és rág belülről a dolog, ami nem jó érzés.

Aranyközépút. Talán ez a kulcsa az egésznek.

Jó lenne tudni veletek megértetni, hogy milyen is az, ha valaki tenni szeretne azért, hogy a cégénél, ahol van,  gördülékenyen menjenek a dolgok, hogy Ő nem az az igazi gennyes etikás, akiket mindegyikünk ismer és hogy mennyire szükség van erre az egészre, főleg most, amikor ennyire nehéz megélni, amikor a kezdők úgy elárasztják a szakmát, mintha ez lenne a világ legjobb munkahelye.

Viszont televagyunk előítéletekkel és én is megkaptam már a fejemre (volt akitől szemtől-szembe és volt aki másnak panaszkodva fejtette ki), hogy milyen igazságtalan vagyok.

Mindegy, állást kellett foglalni ebben a helyzetben és arra a döntésre jutottam, hogy a többség akarata felé mozdulok el és abban a tálalásban, ami nem ellenkezik az én mércémmel.

Nem tudom, hogy ez az egész mennyire érthető?

Lefordítva magyarra: Aki hülye, azon a legnagyobb jóindulattal sem lehet segíteni…és nem is kell.


Azért egy kérdésre válaszolnék, mivel annyiszor teszik nekem fel…és talán valakit valóban érdekel a válasz is:

- Nem bántad meg a váltást?

A válaszom: egyértelműen NEM, nem bántam meg.

Lehet, hihetetlen, de én ezt az egész szakmát, magát a taxizást, szeretem.
Évek, sőt, majd másfél évtized kellett hozzá, hogy bevalljam magamnak, de szeretek taxisként élni.
Akik régebbi írásaimat olvasták, azok tudhatják rólam, hogy nem tudom elfelejteni a gyermekkori taxis élményeimet. Amikor a szüleimmel strandra, búcsúba mentünk, amikor testvéremmel már kamaszként taxiba szálltunk, mind-mind pozitív élmény.
A Lada műbőr illata az, ami nekem még mindig a taxizást jelenti.

Nekem ez a váltás baromi sokat adott, hogy szélesedjék a látóköröm
Ültem már abban a székben, ahol kollégát kellett eltanácsolni a cégtől…ültem abban a székben, ahol tehettem valakiért valamit, hogy picit könnyebb legyen neki…és beültem a cső másik végére, mint „diszpécser”.

Mondjuk ez volt a legkellemesebb dolog. Nagyon tetszett és rávilágított arra, hogy ennek a szakmának mennyi oldala van, amit még nem is ismertem.

Nagyon sok emberrel találkoztam, akik jöttek, hogy Ők taxisok lesznek.
Volt köztük Sülysápi biztonsági őr, aki felvételinél olyan szinten akasztott ki szegény, hogy majdnem leestünk Józsi haverommal a székről…mert igaz, hogy kettőnknek összesen majd 40 év szakmai tapasztalata van, de olyannal, hogy Pista híd, még nem találkoztunk :-)

Viszont van olyan, aki szinte hihetetlen, hogy még nem taxizott, mert olyan profin indul bele ebbe az egészbe, hogy ilyenkor az ember szíve mosolyog.

Az viszont biztos, hogy a törvényhozóknak nagyon el kellene gondolkodniuk azon, hogy szakmásítsanak minket, mert …mert szükség lenne rá.

Nem hiszem, hogy a civil lakosság körében elképzelhető az, hogy valaki 3 napos tanfolyam után, mint TAXIS, álljon ki az általa rendelt címre…

Szóval zajlik az élet.
Az viszont egy nagyon megnyugtató tendencia, hogy egyre több kolléga lép be hozzánk. Olyanok, akikkel valóban szívesen vagyok egy cégnél.
Mi meg tesszük a dolgunkat. Próbálva a kezdőket segíteni, mert állíthatom, ha nálunk humánusabb céget mutat valaki, ahol ennyire segítik a frissen kezdőket, annak azt mondom: Hazudik.